mostanában hallgattam.

Igen, ő azt mondta lányunk lesz.

Igen, a doki pedig fiút lát.

De ez majd akkor dől el, ha megszületik Apró.

Hiszen Gabót is Annának mondták, csak B bizonygatta, hogy fiú.

Most a fordítottja játszódik le.

Eddig

B - Orvosok

1 - 0

Lehet, hogy kiegyenlít az orvostudomány??? ;)

A mostani dokibácsiról (ő Kedvesdoktor) még sosem hallottam, hogy tévedett volna.

De eddig B-nak is igaza volt.

Álmomban kisfiút láttam, de a meggyőződésem kislány volt.

Itt igazodjon ki valaki!!!

Igen, a lényeg, hogy EGÉSZSÉGES legyen!!!

(A doki megmutatta azt a bizonyos részt is, ami alapján biztosan állítja, hogy KÉK-ben kell gondolkodnunk. Persze mi jusztsem kékezünk. Ha már fiú, akkor ZÖLD színt tervezünk neki!!!)

vannak a dolgok.

M kicsit jobban, de a helyzetet nem lehet bagatellizálni.

Mindenesetre elhúzódó gyógyulás után remélhetőleg jók a kilátások, hogy egyszer... majd már csak emlékként gondoljunk vissza a történtekre.

Addig is igyekszik a család segíteni, ahol tud.

A pocak meggátol abban, hogy bemenjek hozzá.

Ez most nem panasz, nem hibáztatás, nem sajnálom, vagy ilyesmi - mármint a pocakot dehogy sajnálom - csupán egy megjegyzés.

Mert sokszor, tán ezerszer kell elismételnem magamnak, hogy Vele van az Anyukája, vagy a Nagyszülei közül valamelyik, esetleg mindkettő.

Neki ez így jó.

Csak valahogy megmaradt bennem a múltból, hogy ha kórház, akkor ott kell lennem.

Mert majd én tudom...

Ez iszonyú badarság.

De mit tegyek, ha tényleg ez van bennem?!?

Pocak mindenesetre velem van, ügyesen mozgolódik, győzköd, hogy napjában ötször zuhanyozzunk, de ebben az egyben nem Ő nyer.

(Érthetőbben: minden alkalommal, ha mosogatok, vagy kezet mosok elkezd táncikálni, mert reménykedik. Én nem is értem. Mit érez vajon a zuhanyozásból???

Gabóca is így csinált. Szeretik a meleget kívülről.)

Szóval ép ésszel felmértem, hogy semmi szükség arra, hogy mi is összeszedjünk valamit. Így maradok sofőr, aki hozza-viszi a családtagokat a kórházba (-ból) és haza.

Nagyjából ezek az események határozzák meg a napjainkat.

Mi jól vagyunk Apró és én is.

Émelygés azért rendesen befigyel, ma is alig tudtam enni.

De ez legyen a legnagyobb bajunk!!!

Most pedig olyan szinten vagyok álmos, hogy nem is tudom becsukni a számat az ásítások között.

De haladjunk szépen sorban.

Kicsit jobb hírek érkeztek a nap folyamán, Nyúllal is találkoztam, én hoztam haza a kórházból felfrissülni, addig Anyósom volt M-val.

Délután együtt mentünk Kedvesdokihoz.

Szerencsére minden a legeslegnagyobb rendben.

Méhszáj zárva, méh megfelelő méretű és megfelelően puha, Apró mocorog, a kombinált vizsgálat eredménye pedig rózsás.

Éééés - nagy hír - VISSZASZEREZTEM AZ EREDETI SÚLYOM.

Legalábbis a doki mérlege szerint.

Húúú, tényleg megyek és lefekszem.

Jó éjt!

Estére sajnos rossz híreket kaptunk.

Nyúléknál van baj.

Nem akarok nagyon konkrét lenni, mert nem szeretném még azzal is bántani őket, hogy itt kelljen visszaolvasniuk a történetet.

Így most csak arról írok, mit indítottak el az események.

Akik ismernek minket személyesen, tudják, hogy miken mentünk keresztül.

Gabóca tüneteiből egy igen komoly most szembe jött M-val.

Elhiszem, hogy a szüleiben meghűlt a vér.

Annak idején a miénkben is...

Mindenféle híreket kapunk, ezek most többnyire nem jók.

Istenem!

Csak a gyermekek ne lennének betegek!!!

A tehetetlenség a legeslegrosszabb dolog!

Az átélt képek csak pörögnek-pörögnek...

Csak legyen rendben a Kisnyúl! Ki akarom törölni ezeket!!!

Együtt mentünk a Párommal a munkahelyemre ezután, a táppénzpapírokat kellett bevinnem. Párocskám egy ajánlatért ment a nyomdába, majd Kedveskolléganőhöz vágtattunk. Leadtuk a papírokat, beszélgettünk kicsit.

Egészen vidámak voltunk.

Drágám egyszercsak megjegyezte, hogy a szép napjához már csak az hiányzik, hogy ebédeljen egyet a feleségével...

(Nos, erre mostanában nem sokszor lehet példa sajnos.)

Ráadásul 19-e van, ami ugyebár nekünk hónapforduló.

Ma éppen a 104.

Mert 2001. január 19-én jöttünk össze. 8 éve és 9 hónapja.

(Remélem jól számoltunk!!!) ;)

Szóval elmentünk ebédelni a kedvenc pizzériánkba.

Kis pizzát rendeltem, mert a gyomrom az elmúlt időszakban igencsak összeszűkült.

De nem is volt rá példa, hogy meg is egyek ennyit.

De ma olyan jóóóól esett!