Merthogy az enyém nem.
Nagyon nem.
Kettős ez az érzés.
Imádom a Pocakom, a Kisfiam...
...
...de amúgy minden összejött.
Biztosan a hormonok is hozzájárulnak a pocsék közérzetemhez, bár igyekszem ésszel ledolgozni őket.
Mindenesetre frankó hányingerem lett mostanra.
Majdcsak elmúlik.
Most kifejezetten nem vagyok jó társaság.
Lehet, hogy még mindig korai.
Hiszen ugyebár Gabót is Annababának nézték a dokik.
De akkor még más orvos(ok)hoz jártam.
Ő, a Kedvesdoki nem téved. Legalábbis még nem hallottam olyat, hogy elnézte volna.
Már a 12 hetes UH-kor megmondta, de akkor még irreálisnak hatott, hogy máris kiderül...
Nem is nagyon árultuk el.
Bocsánat, hogy nem írtam le, de tényleg én sem hittem.
Ráadásul valahogy az ellenkezőjét gondoltam.
Gabóról éreztük, hogy fiú. Mikor az ellenkezőjét mondták, hitetlenkedve fogadtuk.
Most úgy gondoltam, hogy az Ég nem akarhatja... hogy újra átéljem... hogy folyton aggódjak... hogy lássam a FIAM.
Ezért hittem, hogy most lányom lesz.
De úgy tűnik, aki a pocakomban növekszik, ő egy KISLEGÉNY...
Kezdem felfogni.
Talán újabb leckét tartogat számomra aki Bölcs.
Meg kell tanulnom NORMÁLISAN élni, a fiammal.
Nem rettegve, hanem szeretetben és teljességben nevelgetni Őt.
Örülök Neked Drága Kisfiam!
Szeretlek! Nagyon!
Miközben ezt írom, bíztatóan szétrúgod a pocakom.
De jó!!!
Emberi időben, túl az ultrahangon.
Tegnap a nagy sietségben nem írtam a reggeli rókavadászatot... Nem nagy élmény, nem dicsőség, de remélem ez volt az utolsó és akkor viszont itt kell állnia a hírnek, hogy 18+1 volt a napja.
De a mai nappal folytatom. Ez sokkal-sokkal kellemesebb.
Az adatok:
BPD: 4,2 cm
HC: 15,7 cm
FL: 3,1 cm
Placenta tapadása: mellső falon (jobban örültem volna a hátsónak, mert a mellső sérülékenyebb... De miért lenne baj? Igaz?)
Egy magzat ábrázolódik. ( :( )
Magzatvíz mennyisége átlagos. Ritmusos szívműködés, 4 rekeszű szív (láttuk!), norm. anatómia. A köldökzsinórban 3 ér azonosítható, a köldökgyűrű ép.
A koponya, a szív, a gerinc, a vesék eltérés nélkül. A gyomorban és a húgyhólyagban folyadék van.
NORMÁLIS MAGZATI ANATÓMIA!!!
Köszönöm Istenem!
Az orvostól kifelé lépkedve mintha felhőkön jártam volna...
Drága Mamikám és Keresztanyám is tűkön ültek, amíg nem telefonáltam.
V már reggel megígértette, hogy jelentkezem.
Örülök, hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve!
Nem volt itthon a laptop, így nem tudtam napközben írni.
Este, mikor Párom hazaesett, mehettünk is tovább, mert a leleteimet kellett begyűjtenünk, hogy holnap vihessem magammal a kórházba az UH-ra.
Ha minden jól megy, Kedvesdoki nézi meg Aprót. (Apa is velünk jön!!!)
A tegnap estéről fontos mesélnivalóm van!
Az oldalamon feküdtem, amikor megint egészen erős rúgásokat éreztem. Szóltam a Férjemnek, hogy jöjjön gyorsan, mert lehet, hogy végre Ő is érezheti.
Mellém feküdt, próbálkozott... de... valahogy nem tudott karkitörés nélkül hozzánk férni.
Arra kért, hogy feküdjek hanyatt. A hátamra fordultam, de őszintén kételkedtem benne, hogy a helyzetváltoztatás után bármi is történni fog.
Drágám a hasamra tette a kezét ÉÉÉÉÉÉS: egyszer csak Apró elkezdett Apája keze alá helyezkedni.
Tisztán, kívülről is érezhetően megváltozott a pocak és odailleszkedett Apujához.
Nagy örömében Drágám aprókat koppantott a pocakra az ujjaival, erre pedig a Manó kicsi mozgásokkal válaszolt.
Egyikük arrébb helyezkedett, másikuk pedig követte. Tisztán játszadoztak. Bő negyed órán át.
Pocakdal keresésben egyet léptünk ma előre ha minden igaz, így már van kettő.
Az is látszik, hogy Apró szereti az énekhangot. Ennek nagyon örülök. Apát tanítgattam az általa választott dalocskára ma este és Kicsi azonnal reagált.
Nagyon örülök!
...
Beszéltem ma a védőnővel is.
Szóltam, hogy holnap nem biztos, hogy visszaérek terhes gondozásra. Pont akkorra van UH időpontom.
Azt mondta az UH fontosabb (minő meglepetés). Na, nem rosszmájúskodom.
Mindenesetre felhívtam a figyelmét rá, hogy nem kaptam időben toxoplazma vizsgálatra beutalót, így a háziorvostól kellett kérnem.
De nem baj, ha ad, nemsokára úgyis újra esedékes lesz...
Mindegy. Nem részletezem tovább.
Fölösleges.
ÚÚÚgy várom a holnapot!
Nagy leckéket kaptam az élettől.
Ez most nagyzolásnak tűnhet. Pedig nem az.
Én lennék a legboldogabb, ha kihagyhattam volna ezeket.
Most nem taglalom őket, csak egyet fogok leírni.
Ígéretek.
Az ember sokszor tesz elhamarkodott kijelentéseket.
Talán észre sem veszi, mennyire felelőtlenség.
Ígértem a Fiamnak, hogy mindig együtt leszünk. Hogy vigyázni fogok rá...
De még nem is ez a legnagyobb baj, hiszen Ő tudta, tudja, hogy amíg megtehettem tényleg Vele voltam.
Érzi, hogy ma is benne van minden lélegzetemben.
A tanulság egy kétéves cserfes csodalányka szemeiből olvasható.
Bogárszemű kisrokon két és fél éves volt, mikor Gabócával megismerkedett. Már tudtuk, hogy beteg a Picikénk, de igyekeztünk minden szabály betartása mellett normálisnak tűnő életet biztosítani neki.
A kiscsaj élénken érdeklődött utódunk iránt. Nézegette, simogatta, játékokat adott a kezébe, mosolygott rá, csak úgy repült az idő, amíg néztük a gyerekeket.
Hanem eljött az idő, amikor búcsúznunk kellett. Párom felemelte a babahordozót, hogy indulhassunk.
Ekkor cserfeske kétségbeesett arcot vágott és kiabálni kezdett.
"Anya, anya a bácsi elviszi Gabikát!!!"
Mosolyogtunk rajta. Tényleg megijedt. Meg akarta akadályozni, hogy el kelljen válniuk.
És ekkor következett az, amit legszívesebben meg nem történtté tennék.
Leültettük és én megígértem neki, hogy majd még elhozzuk hozzá Gabót és fognak együtt játszani.
A legjobb indulattal tettem, nem tudtuk, hogy ez már soha nem fog megtörténni.
Nem is sejthettük, hogy az a búcsú kettejük között örökre szól.
Nem tudtuk, hogy a következő hazalátogatás 4 nap helyett 6 hétig fog tartani, mert kórházba kerül Kincsünk és nem lesz visszaút...
Rettegtem a találkozástól A-val.
Mit lehet mondani egy apró lánykának, aki a világból csak annyit lát, hogy valami jó, vagy rossz, igaz, vagy hazugság...
Édesanyja beszélgetett vele.
A találkozás nem Náluk, hanem nálunk zajlott.
Talán a hely, talán az anyai szavak segítettek elnapolni a kérdést, mert egyelőre még nem hozta fel.
Azt mindenesetre egy életre megtanultam, hogy az ígéreteknek súlya van.
Néha nem rajtunk múlik, hogy be tudjuk-e váltani őket.
De fontos szem előtt tartani, hogy a szándékot ígérhetjük csupán. Hogy megteszünk valamit, ha módunk lesz rá.
Szegény bogárszemű kicsi lány!
Mit válaszolok neki, ha számon kéri az ígéretemet???
