Nagy leckéket kaptam az élettől.

Ez most nagyzolásnak tűnhet. Pedig nem az.

Én lennék a legboldogabb, ha kihagyhattam volna ezeket.

Most nem taglalom őket, csak egyet fogok leírni.

Ígéretek.

Az ember sokszor tesz elhamarkodott kijelentéseket.

Talán észre sem veszi, mennyire felelőtlenség.

Ígértem a Fiamnak, hogy mindig együtt leszünk. Hogy vigyázni fogok rá...

De még nem is ez a legnagyobb baj, hiszen Ő tudta, tudja, hogy amíg megtehettem tényleg Vele voltam.

Érzi, hogy ma is benne van minden lélegzetemben.

A tanulság egy kétéves cserfes csodalányka szemeiből olvasható.

Bogárszemű kisrokon két és fél éves volt, mikor Gabócával megismerkedett. Már tudtuk, hogy beteg a Picikénk, de igyekeztünk minden szabály betartása mellett normálisnak tűnő életet biztosítani neki.

A kiscsaj élénken érdeklődött utódunk iránt. Nézegette, simogatta, játékokat adott a kezébe, mosolygott rá, csak úgy repült az idő, amíg néztük a gyerekeket.

Hanem eljött az idő, amikor búcsúznunk kellett. Párom felemelte a babahordozót, hogy indulhassunk.

Ekkor cserfeske kétségbeesett arcot vágott és kiabálni kezdett.

"Anya, anya a bácsi elviszi Gabikát!!!"

Mosolyogtunk rajta. Tényleg megijedt. Meg akarta akadályozni, hogy el kelljen válniuk.

És ekkor következett az, amit legszívesebben meg nem történtté tennék.

Leültettük és én megígértem neki, hogy majd még elhozzuk hozzá Gabót és fognak együtt játszani.

A legjobb indulattal tettem, nem tudtuk, hogy ez már soha nem fog megtörténni.

Nem is sejthettük, hogy az a búcsú kettejük között örökre szól.

Nem tudtuk, hogy a következő hazalátogatás 4 nap helyett 6 hétig fog tartani, mert kórházba kerül Kincsünk és nem lesz visszaút...

Rettegtem a találkozástól A-val.

Mit lehet mondani egy apró lánykának, aki a világból csak annyit lát, hogy valami jó, vagy rossz, igaz, vagy hazugság...

Édesanyja beszélgetett vele.

A találkozás nem Náluk, hanem nálunk zajlott.

Talán a hely, talán az anyai szavak segítettek elnapolni a kérdést, mert egyelőre még nem hozta fel.

Azt mindenesetre egy életre megtanultam, hogy az ígéreteknek súlya van.

Néha nem rajtunk múlik, hogy be tudjuk-e váltani őket.

De fontos szem előtt tartani, hogy a szándékot ígérhetjük csupán. Hogy megteszünk valamit, ha módunk lesz rá.

Szegény bogárszemű kicsi lány!

Mit válaszolok neki, ha számon kéri az ígéretemet???