Nem volt itthon a laptop, így nem tudtam napközben írni.

Este, mikor Párom hazaesett, mehettünk is tovább, mert a leleteimet kellett begyűjtenünk, hogy holnap vihessem magammal a kórházba az UH-ra.

Ha minden jól megy, Kedvesdoki nézi meg Aprót. (Apa is velünk jön!!!)

A tegnap estéről fontos mesélnivalóm van!

Az oldalamon feküdtem, amikor megint egészen erős rúgásokat éreztem. Szóltam a Férjemnek, hogy jöjjön gyorsan, mert lehet, hogy végre Ő is érezheti.

Mellém feküdt, próbálkozott... de... valahogy nem tudott karkitörés nélkül hozzánk férni.

Arra kért, hogy feküdjek hanyatt. A hátamra fordultam, de őszintén kételkedtem benne, hogy a helyzetváltoztatás után bármi is történni fog.

Drágám a hasamra tette a kezét ÉÉÉÉÉÉS: egyszer csak Apró elkezdett Apája keze alá helyezkedni.

Tisztán, kívülről is érezhetően megváltozott a pocak és odailleszkedett Apujához.

Nagy örömében Drágám aprókat koppantott a pocakra az ujjaival, erre pedig a Manó kicsi mozgásokkal válaszolt.

Egyikük arrébb helyezkedett, másikuk pedig követte. Tisztán játszadoztak. Bő negyed órán át.

Pocakdal keresésben egyet léptünk ma előre ha minden igaz, így már van kettő.

Az is látszik, hogy Apró szereti az énekhangot. Ennek nagyon örülök. Apát tanítgattam az általa választott dalocskára ma este és Kicsi azonnal reagált.

Nagyon örülök!

...

Beszéltem ma a védőnővel is.

Szóltam, hogy holnap nem biztos, hogy visszaérek terhes gondozásra. Pont akkorra van UH időpontom.

Azt mondta az UH fontosabb (minő meglepetés). Na, nem rosszmájúskodom.

Mindenesetre felhívtam a figyelmét rá, hogy nem kaptam időben toxoplazma vizsgálatra beutalót, így a háziorvostól kellett kérnem.

De nem baj, ha ad, nemsokára úgyis újra esedékes lesz...

Mindegy. Nem részletezem tovább.

Fölösleges.

ÚÚÚgy várom a holnapot!