Egész éjjel esett.

Esőben indultunk reggel Istentiszteletre.

Aprócska már a kezdő éneknél felébredt. Ezután végig mocorgott, hogy jelezze, Ő is velünk van.

Nagyon megható volt, hogy a lelkész a prédikációt a kedvenc Bibliai idézetemmel fejezte be:

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, enyém vagy!"

(Ézsaiás 43:1)

Jó volt így eljönni. Megalapozta a jókedvemet.

Ezután elkísértem a Páromat kicsit dolgozni, majd együtt bevásároltunk a tervezett holnapi vendégfogadásra.

Elkészült a sütemény, még le kell hűlnie, remélem holnapra jó lesz.

Ha Á telefonál, azonnal nekilátok az ételek elkészítésének.

Nagyon jó lenne, ha tényleg holnap jönnének.

Holnap lesz a 17 hónap és két hét...

De visszatérve a mai napra, meg kell jegyeznem, hogy kifejezetten jót tett, hogy Férjpárral kicsit együtt voltunk.

Beszélgettünk, elsétáltunk Gabócához, ölelkeztünk...

Még a nap is kisütött.

Pocsolyák a lábunk alatt, de a fejünk fölött mégis napsugarak táncoltak.

Mert Gabó is örül Aprónak.

Érzem.

19 hetesen

"A kismama:

Ezekben a napokban egyre kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz, különösen, ha a baba a mozgásával állandóan figyelmeztet a létére. Ossza meg örömét a partnerével, annak ellenére, hogy ő még nem tudja érzékelni ezeket a mozgásokat.

Terhesruhatárát annak a tudatában válassza meg, hogy még jó néhány hónapja van hátra, közben terebélyesdik is, és feltehetőleg az időjárás is egészen más lesz a terhesség vége felé. Ha túl korán veszi föl a terhesruhákat, hamar megunhatja őket.

A baba:

Ezen a héten elkezdenek kialakulni az állandó fogak csírái a tejfogcsírák mögött. A baba naponta most már jócskán iszik a magzatvízből. Közben bele gyomornedvet választ ki, ami segít a magzatvíz elnyelésében. Miután lenyelte a kortyot, veséje megszűri a magzatvizet, ami aztán visszakerül a magzatburokba.

A baba most 22,5 cm hosszú. Első terhesség esetén is érezhetők már a magzatmozgások."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Kezdem gyanítani, hogy ez lehet a helyzet a közelben.

Mármint egy kiterjedt család lakhat valahol errefelé és gyermekem ezért küld engem időről időre utánuk. Ma is...

Na mindegy.

Ma valahogy nem hoztam a formám - megint.

A frontra fogtam, mert valamire kellett.

A vérnyomásom alapjáraton 90/60, de ma szerintem csak a bokámig jutott.

Szédelegtem, olyan volt, mintha vibráltam volna.

De ez is elmúlt.

Estére az az egy volt még mindig kellemetlen, hogy annyi savam volt, hogy jutott volna belőle az egész városnak.

Mentőötletként megkértem a Párom, hogy pattogtasson nekem kukoricát, hátha attól elmúlna.

Szinte láttam magam előtt ahogy elfüstöl a kukorica a gyomromba érve.

Vidám képek...

De Apró nagyon édes volt, hiszen a rókászás után kicsit megijedtem, mert nem mozdult egy ideig, erre mint aki meg akar nyugtatni, kotort egy sort.

Apuja mellénk bújt, kézrátét, Babóca aláhelyezkedik, erre Apának el kellett futnia valamiért és a Picúr matatott még, hova tűnt az Apja...

Kis Kincsem!

Nem írtam a Párom tegnapi logikai gondolatvezetéséről. Közölte velem, hogy olyan vagyok, mint egy kenguru. Ráadásul az erszényemben is ül valaki...

Ha én Kanga, akkor ő Zsebibaba!

Volt egy barátunk, aki Zsebinek hívta a pocaklakóját, de ez azóta eszembe sem jutott.

Csak tegnap az eszmefuttatáskor.

De aranyos volt.

Már nincs hátra 150 nap sem a pocakosságból, ha minden igaz.

18+5 a mai napunk.

Édeském végig asszisztálta az írást. Folyamatosan jelzi, hogy velem tart a blogolásban.

Mert ha Ő akar valamit...

A dokumentáció kedvéért megjegyzem, hogy tegnap este is sikeres vadászatot hajtottam végre.

Ha ennyi rókabőröm lenne!!!!!

Mindegy.

A tegnapi ultrapocsék nap után, ma úgy ébredtem, hogy tevékeny leszek, jókedvű, meg ilyenek.

Azt hiszem, az elhatározást nagyjából sikerült megvalósítani.

Először is, reggel elmentem csekket befizetni, lottót venni, merthogy ne könyörögjön 5-ösért, aki nem is játszik.

Nos, én nem játszom.

Kb. 7 éve vettem egyszer, meg most kedvem lett. Hát ennyi a története. Ha már a családnak úgyis kellett vennem, vettem magunknak is.

Ezután beültem a kedvenc kávézónkba (ott folyt el a magzatvizem Gabóval - ez hosszú történet, majd egyszer...), oda mentem sokszor szoptatni, hogy ne botránkoztassak meg senkit, és ne kelljen a WC-n ennie, szóval szeretjük azt a helyet.

Gabócánk búcsúztatójára a kávézó vezetője koszorút küldött...

No comment. - Szeretjük őket.

Szóval beültem egy koffeinmentes kávéra, és a dolgozatommal foglalkoztam. Jól haladtam.

Később befutott I, aki az 5. gyermekét várja. 4 lány után, most egy kisfiút, ha minden igaz.

Hozta a legkisebb leánykáját, így hárman önjogon, ketten pocakban elbeszélgettünk.

Délután kettőre Férjpáromért mentem, együtt bevásároltunk - kenyér és pocakosnadrág, majd találkoztunk egy nagyon kedves barátunkkal.

Ő olyan pasas, akivel nem tartjuk naponta a kapcsolatot, de a legnagyobb bajban is fordulhattunk hozzá.

Nem tudom eléggé meghálálni, amit már értünk tett.

Verset mondott az esküvőnkön, elbúcsúztatta a fiúnkat, a csillaggyermekek megemlékezését levezette.

Minden örömünkben és bánatunkban részt vállalt.

Egyetlen dologgal tudom viszonozni a szeretetét, a "részeg csirkével". Ez egy saját szájízzel továbbfejlesztett kaja, amit nagyon szeret.

Vékony emberke, de rengeteget tud enni. Igazán hálás alany a főzéshez.

Szóval találkoztunk, meg is hívtam vacsorázni a párjával, az időpont még egyeztetés alatt...

Már várom.

Kedves, okos és szeretetre méltó.

Ő is Erdélyben született, mint a Kedvesem.

Önzetlen, tiszta ember.

Igen, elfogult vagyok. Pont.

...

Apró ma beújított.

Fokhagymás kaját akart.

Nem tudtam azonnal adni neki.

20 percig dörömbölt, még mindig nem kapta meg...

akkor rámküldött egy durva hányingert, de olyat, hogy a víz levert.

Ekkor már tudtam, hogy nem viccel.

Drágám szerzett Gyrost fokhagymás öntettel, extragyorsan legyűrtem, és akkor megnyugodott.

Erős egyéniség lesz az én Apróm...

Este aztán sűrű engesztelésbe kezdett.

Eddig csak Apája keze alá húzódott, velem csak játszott.

Most este, nekem is a kezem alá bújt.

Jött, látott és GYŐZÖTT!!!

IMÁDOM!