Egész éjjel esett.

Esőben indultunk reggel Istentiszteletre.

Aprócska már a kezdő éneknél felébredt. Ezután végig mocorgott, hogy jelezze, Ő is velünk van.

Nagyon megható volt, hogy a lelkész a prédikációt a kedvenc Bibliai idézetemmel fejezte be:

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, enyém vagy!"

(Ézsaiás 43:1)

Jó volt így eljönni. Megalapozta a jókedvemet.

Ezután elkísértem a Páromat kicsit dolgozni, majd együtt bevásároltunk a tervezett holnapi vendégfogadásra.

Elkészült a sütemény, még le kell hűlnie, remélem holnapra jó lesz.

Ha Á telefonál, azonnal nekilátok az ételek elkészítésének.

Nagyon jó lenne, ha tényleg holnap jönnének.

Holnap lesz a 17 hónap és két hét...

De visszatérve a mai napra, meg kell jegyeznem, hogy kifejezetten jót tett, hogy Férjpárral kicsit együtt voltunk.

Beszélgettünk, elsétáltunk Gabócához, ölelkeztünk...

Még a nap is kisütött.

Pocsolyák a lábunk alatt, de a fejünk fölött mégis napsugarak táncoltak.

Mert Gabó is örül Aprónak.

Érzem.