Kilencedik Hét

- Mozogni kezd! - Méghozzá igen élénken! Pörög, ugrál, kacsázik mint egy halacska! Ezek a mozgások még nem tudatosak, de hamarosan rendszeresek és valóban szándékosak lesznek. Még sokáig nem fogod érzékelni ezt a nyüzsgő életet a méhedből, de ultrahangon máris nagyon szórakoztató a kép.
- Az izületek is kialakultak és az apróság mindent belead, hogy ki is próbálja őket.
- Kezdenek az érzékek is kifejlődni. A kísérletek alapján már reagál külső ingerre.
- Máris saját ujjlenyomata van!
- Az átlag hosszúság ezen a héten 2,3 cm és 2 mg.

9. hét

"A kismama:

Észleli a terhességi hormon okozta bőrelváltozásokat. Ráncai szinte eltűnnek, ahogy kikerekedik az arca. Fogínye megduzzadhat, egész terhessége alatt többször begyulladhat, hajlamossá válik a fertőzésre..."

"A baba:

külseje egyre érettebb, bár feje még rácsuklik a mellkasára. Szeme kifejlődött, de még szemhélyhártya fedi. Orra is kialakulóban van.

A 9. héten a mellüreget még izomszalag választja el a hasüregtől - később ebből lesz a rekeszizom, amelynek oly nagy szerepe van a légzésben. Bár a kismama még nem érzi, a baba már rugdos és mozog, azért, hogy tornáztassa az izmait.

Ezen a héten a tüdő, a kéz és a láb fejlődik a legtöbbet. Kialakulnak a kéz és a láb ujjai."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Ma az én Drágám Nagyszakácsiba ment, mert sajtósként kiküldetést teljesített.

Már hetek óta mondta, hogy megy, nagyon várta, ötletelt, hogy menjek vele...

Volt olyan stádiuma a beszélgetéseinknek, amikor hajlottam rá, aztán olyan is akadt, amikor józan ésszel felfogtam, hogy ott majd nem ülhetek le amikor akarok, nem teremthetek magamnak hideg innivalót hányinger ellen, és... a főzés bizony illatokkal jár, ami nekem mostanában inkább szagként jelenik meg.

Bocsi.

Szóval végül győzött a hányinger a kíváncsiság felett és itthon maradtam - jól tettem!

A betegleves ma is életet mentett, pakolásztam, porszívóztam, meg ilyenek. Amúgy meg elbújtam a hűvös szobában.

Kisember a legeleje óta nem kegyelmez.

Ha valami nem tetszik neki, akkor bizony "reklamál".

Ha nem figyelek, akkor bizony nekiáll csipkedni. Apró szúrós érzés.

Nem igazán kellemes, ezért inkább lefekszem olyankor.

Ma igen élénken felderengtek az emlékek, arról az időről, mikor Gabócánkat vártam.

Hasonló tünetek... De ezt már meséltem.

N barátnőm akkor már egy édes leányka anyukája volt és nagyokat vigyorgott felélénkült szaglásomon.

Ő akkor nosztalgiázott. Nekem lelkiismeret furdalásom volt, hogy a gondolataim nagy százalékát nem az köti le, hogy boldog vagyok, amiért a pocakomban lapul a kisbabám, hanem hogy merre lesz a következő WC, ahol majd hányni tudok...

Szóval bántott a dolog, N pedig vigyorgott.

Nem haragudtam, tényleg, hiszen együtt nevettünk, bár az én mosolyom nem egészen volt őszinte néha... mármint az éttermek mellett elhaladva...

Nem hittem, hogy ezen még valaha én is nosztalgiázni fogok.

De a Jóisten igen kreatív. Amint én kikászálódtam az első trimeszterből, N várt babát - azóta megszületett a kisfia is.

Ő is rosszul volt - természetesen.

Most, hogy agyonvárt Aprónk beköltözött, megint nyavalyás lettem.

Nehezen élem meg. De csak a kaja részét az életnek.

Amúgy boldog vagyok, csak ezt sajnos kevésszer írtam még le.

Örülök, próbálom elképzelni, hogy fog kinézni,  milyen lesz, ha megérkezik.

Várom, hogy nagy pocakkal tolassak, hogy érezzem, ahogy mozog.

Át akarom élni, ahogy szopizik, hiszen ez a legcsodálatosabb érzés a Világon!!!

Nem ömlengős sztártémának szánom, igazán.

Leírhatatlan.

Még egy megjegyzés, mielőtt befejezem mára: egy hét...

Jövő héten, pont szombaton lesz a nagy dobásunk, amire már egy ideje készülünk.

Ha megvolt, elmesélem részletesen.

...Merthogy igazi ínycsiklandó húsleves képet nem találtam. De ez a piacos sem jó, mert itt nincsenek húsok a képen. Na, mindegy. Nem akarjak már mindent tökéletesen. Nem?

Jó, nem azt írom, hogy büdös a piacunk, de ma mégiscsak nagy önfegyelem kellett a túléléshez.

Zöldségstandok mögé tett (finom leszek) nem friss zöldségek, húsos standok, melegben pácolódott emberek, onnan menekülve - ahol kevesebben vannak - belefutottam a "kisütödék"be, ott aztán sültmáj, zsíroshurka...

Szóval élmény.

Ha nem vagyok első trimeszteres, amúgy élvezem a piacolást.

Hát ma nem élveztem...

Este viszont megmentette az életemet egy csodás "betegleves".

Gyerek korom óta, ha valami gáz van, legyen az betegség, vagy lelki baj, a nagymamás húslevest főz és attól minden helyre jön.

A "betegkakaó" pedig a karamellás tej.

Vannak hóbortjaim, tudom.

De a torokfájásra egyszerűen csodaszernek bizonyul.

No, a nép gyógyászat részt most befejezem, pedig lenne még egy-két csodaszer a tarsolyomban.

Majd egyszer alkalomadtán még folytatom.

Persze nem megy egyszerűen a dolog.

A védőnő (mostantól disztingválok) szerint a háziorvosom vesz Tp-re, a háziorvosom szabin van, az asszisztense szerint a városi terhes gondozó körzeti orvosa ír ki, szerintem nem tartozom oda "vidékiként", az asszisztens meg nem akarja tudomásul venni, hogy nem a bejelentett állandó lakcím számít, hanem a fellelhetőségi cím...

Szóval bonyolult.

De végül megoldódott.

4 telefon, 2 óra várakozás, és minden rendben.

Aztán megjött maga a védőnő is "láthatásra", kiskönyvvel, szórólapokkal, jótanácsokkal.

2 óra hosszát volt nálunk, kifaggatott angyalkánkról - na persze, de ebbe most nem megyek bele- javaslatokat tett, válaszolt a kérdéseimre - ha tudott.

Szóval ez is megvolt.

Jövő szerdán kellene mennem a helyi terhes gondozásra, de máris szóltam, hogy nem megyek, mert elutazunk. Majd még jön augusztusban (de nem tudtam meggyőzni most sem, hogy szóljon előre).

Rengeteg adat, rengeteg emlék...

Nos, ma nap közben jobban voltam, igazán üdítő érzés volt. ;)

Anyósom készített a kedvemért virslis lángost.

Jól esett.

Nem is írtam, nem bírom a csirke szárnyat, a csirkehúst, a krumplit...

Őrjítő. Eddig mindet csak úgy faltam.

Fene se igazodik itt ki.

Ja, és a nagy szívfájdalom (most lehet igazán hülyének nézni kéremszépen):

NEM BÍRTAM MEGENNI A KRUMPLISTÉSZTÁT!!!

Pedig a menzás krumplistészta a gyengém.

Szülés után is azt kértem a kedvesemtől, szerzett is csudatudjahonnan.

Ennek meg az a története, hogy én is szoktam készíteni, de az valahogy másmilyen.

Az igazi menzás krumplistészta utánozhatatlan.

Találtam egy helyet, ahol menüben néha elkészítik.

Kinéztem jó előre, megrendeltem... ééééés..... majdnem baj lett.

Egy világ omlott össze bennem.

Remélem azért majd visszaáll a rend.

Gabó után megmaradt, hogy szeret(t)em a krokettet és nem eszem majonézt.

Most meg a krumplis dolgok nemgyerebe, csirkehúst büdösnek érzem. (A FRISSET!!! Nyilván.)

Most tudtam meg, hogy egy ismerősömnek fia született.

Nem is tudom.

Boldog vagyok, örülök, kicsi élet, szeretni fogják, jó szülők lesznek...

Sírni tudnék...

Volt egy fiam...

Lesz babánk...

Lassan múlik az idő...

Túlérzékeny vagyok.

Asszem nyihogósbloggá váltam.

Bocsánat.