kismama "aura"kép

Szivárvány - ember

Először is boldog vagyok a könnyektől...

Nem, nem lettem szadista. Tényleg.

De az ismerőseink megkönnyebbült tekintete és könnyei, amikor megtudják a híreket - nos, nagyon boldoggá tesznek.

Nem is gondoltam, hogy ennyien szorítanak értünk, gondolnak ránk.

Jól esik. Nagyon.

Másodszor és nem kapcsolódva az előzőekhez:

PÖTTYÖS A POCAKOM.

Alighanem allergiás vagyok a pocakolajra.

Ma este nem kenjük be, várok.

Aztán keresek másmilyet. Talán még gyártják azt a fajtát, amit Gabócával használtam.

Most nem jutottam el abba a boltba, ezért választottam másikat.

Alighanem nem kellett volna.

Majd kiderül mi van.

Más nemigen lehet, mert nem voltam semmilyen olyan közegben, ahol elkaphattam volna bármit is.

Ezt a mondatot most a saját megnyugtatásomra írtam le.

Bárányhimlős voltam már, rózsahimlős nem, de a közelemben nincs is ilyen beteg.

NO PARA!!!

Harmadik téma pedig:

A szivárványgyermek.

Ma megmondtuk neki és a tesóinak a pocakot.

Lakólétszámról nem beszéltem, csak a tényről.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy először a hírek hallatán összebújtak, sutyorogtak, aztán - némi noszogatásra (az anyjuk mondta nekik) - odajöttek puszit adni, és kifutottak a szobából.

Sok mindenre fel voltam készülve - belekérdezésekre például. (Ugye ő nem lesz beteg és társai...)

De semmi.

Látszott rajtuk, hogy fel kell dolgozniuk az információt. (5, 7 és 10 évesek)

B nem sokkal később mellém ült.

Nem nagyon szokta megengedni, hogy megsimogassuk, vagy puszit adjunk neki - nehéz a kapcsolat teremtés a számára.

Nekünk pedig az jelent problémát általában, hogy megmutassuk neki, hogy szeretjük ugyanúgy, mint a testvéreit.

Szóval megsimítottam.

Kérdőn rám nézett és mondtam, hogy a hátáról hiányzott egy simi.

Ekkor hozzám ért - apró simítással.

Mondtam neki, hogy a babát is megsimíthatja. Erre ő határozott mozdulattal megsimogatta. Megkérdezte, hogy örül-e neki a baba.

Mondtam, hogy biztosan.

Szóval léptünk egyet előre.

Később... sokkal később a dátumokról beszélgettünk, templomról és Angyalkánk keresztelőjéről, Tiborról, aki keresztelte, amikor hirtelen témát váltott. Azt mondta:

- "Annát ne keresztelje meg Tibor."

Visszakérdeztem. - "Kit?"

-"Annát. A következő kisbabát."

-"Miért? Anna lesz?"

-"Igen"

Hát, feladta a leckét.

Egyrészt, mert nem tudni, mi van a fejében. Most valószínűleg összehozta Gabó "átköltözését" a keresztelővel.

Megmagyaráztam, hogy a kereszteléssel nem bántotta. A keresztelés jó dolog.

Valószínűleg a következő kisbabát is ő fogja keresztelni. Ez nem baj.

Nos, jó ideje arra vártunk, hogy hátha mond valamit.

Most mondott.

Még a nagyapjának is elújságolta, hogy lányunk lesz. Fiú nem.

Ezt a postot most jól elmentem és remélhetőleg csak február végén - március elején ellenőrzöm.

Nyilván már az UH-k is informatívak lesznek, de a születésük után fog kiderülni.

Lehet, hogy:

- még aprók és nem tudja, hogy ketten vannak. - Még később mondhatja, hogy kettő.

- nem látja, csak tippel és eddig bejött neki

- mivel Gabót is Annának vártuk, ez logikus lehet. Ráadásul mondtuk, hogy a tesóját, aki anyukája pocakjában van nem hívhatjuk Annának, mert azt a nevet már mi lefoglaltuk.

Szóval magyarázat van bőven.

Kiderül.

De én hiszem, hogy KETTEN VANNAK, JÓL VANNAK.

Az, hogy fiúk, vagy lányok, esetleg egy-egy, az tényleg teljesen mindegy.

Csak azért írtam le ezt most ilyen részletesen, mert B-t már említettem és tényleg kíváncsiak voltunk, mond-e valamit a babáKra.

Még többes számot nem mondott.

Remélem fog.

Ugye tényleg ZANZA lett ez a bejegyzés???

Mindegy.

Most el is teszem magunkat holnapra.

Jó éjt!

Pocaktalálkozó...

Bár a miénk még közel sem ekkora...

A vonalzó megkergült!!!

5+3-nak mutat minket, pedig 5+4 vagyunk!

Ez fontos!

Ilyen komoly kornál!?!

Tehát már jócskán benne a 6. hétben.

Kettőspont:

Bár arcuk még nem vehető ki, van már nyakuk, teljesen kezdetleges agyuk és a fejük helyén egy dudor. A fejük kialakulását hamarosan a has- és mellüregüké is követi. A mellüregükben fejlődik a szívük, de most még csak két ürege van a szívüknek a négy helyett.

Ezen a héten az összekötő bolyhok, amelyekkel az embriók a méhlepényhez kapcsolódtak, kezdenek köldökzsinórokká átalakulni, bennük vérerekkel, amelyek biztosítják az összeköttetést a kismama és a babák között. A hét végére kialakul a babák vérárama, működő vérkeringéssel. Testük sarkain parányi végtagkezdemények tűnnek fel.

E hét végére a babák elérik a 6 mm-es nagyságot.

(Nina Grunfeld: terhesség hétről hétre)

6. hét

Az embrió kb. 6 mm.

• Megkezdődik az embrió szerveinek fejlődése:

• Megjelennek az emésztőrendszer kezdeményei: a száj és az állkapocs.

• 4 apró végtagrügy alakul ki.

• Egyszerű agya, gerince és központi idegrendszere van.

• Alakul a vérérrendszere.

• Létrejönnek a hangszalagjai.

• Működni kezd a szíve.

(Ezt a neten találtam - vannak átfedések az információkban. De a hangszál az újdonság!!!)

Nos, 6. hetes embrióról készült képet nem találtam sehol.

De még úgyis el akartam mesélni, hogy ma találkoztam I. barátnőmmel, aki most várja 5. gyermekét.

Nagyon régen nem láttam. Jó volt végre egy nagyot beszélgetni.

Szóval, ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám: pocaktalálkozó volt.

De ez tényleg kicsit túlzás lenne.

A Pocaktudat találkozó talán pontosabb...

No, megyek lefekszem aludni - újra.

Merthogy hazaérkezés és evés után azonnal kidőltem és este 8-kor keltem fel.

Most pedig megint alig tudom kitámasztani a szempilláimat.

Így most engedek Kettőspontnak - és eltűzök aludni.

Üdv Mindenkinek!

Szép álmokat!

Van egy naptárunk, Simon András idézetei és rajzai vannak rajta. Csak most fordítottam át júliusra és akkor megdöbbentem. (Visszatekertem júniusra, nehogy elfelejtsem ide leírni, amit találtam.)

Tehát:

Júniusban költöztetek a pocakomba. Drága Babáim!!!

"Szívünk termékeny anyaföld.

Ha szeretetteljes gondolatokat

vetünk bele, azok virággá sarjadnak,

és Isten jó illatát árasztják a világban.

Ne adjunk esélyt a gyomoknak!"

Szeretem, ahogy ír.

Szeretem, ahogy rajzol.

Július idézetét pedig Vörösbegynek küldöm szeretettel (nagyon sok mindenért... ):

"Az ölelés a szeretet hangtalan pecsétje.

Üzenete félreérthetetlen és mindig gyógyító.

Az érintés árama pillanatok alatt egységbe

forraszt és az így születő békében

ablak nyílik a Mennyre."

Apa! Kezdődik!

Mikor?

Most!"

Emlékszik valaki erre a förtelmes reklámra?

Nos, nálunk MOST kezdődik szerintem.

Hogy mi?

Hááááát, a tünetek.

- öklendezés bármikor

- álomkór, de rettenetes

(Ülve, sőt állva is képes lennék elaludni.)

Pedig lenne miről írnom.

B:

Napok óta kérdezgeti, mikor szülök másik babát.

Kedden, amikor dokinál voltunk konkrétan megkérdezte dolgozom-e.

SOHA NEM KÉRDEZTE EZT MÉG.

SOHA NEM ÉRDEKELTE DOLGOZOM-E ÉS EGYÁLTALÁN HOL.

Ráadásul ma valaki magától észrevette a pocakom.

Ezek szerint lassan el kell mondani a fiúknak.

Nyúl szerint B nem fogja magától megjegyezni a tényt.

A számot már annál inkább.

Kíváncsi vagyok, de még mindig nem sikerült 2 percet egy szobában töltenem vele.

Na, majd ez is eljön.

Most viszont kicsinyke erőt érzek csak magamban arra, hogy elvánszorogjak zuhanyozni és végre lefeküdjek aludni.

Így el is kell indulnom.

Fáradt vagyok. Aludni akarok.

Jó éjt Mindenkinek!!!

Főnök