... ez volt a kép címe, amit a NET-en találtam. Igenigen! Meghallgat és segít. Mert tudja...

Beadtam az esti szurit, lassan fekszem. Jó lenne már egy igazi alvás.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy anya napirendje később megmutatkozik az Apró bioritmusán...

Csütörtöktől korai fekvés.

Legalábbis ez a terv.

Szeretném, akarom, hogy minden rendben legyen.

Tudom, hogy minden rendben lesz.

Csütörtökön 3(+1) fő megy és 3(+3) érkezik haza BP-ről.

Mert így kell lennie. Mert van egy Angyalkánk, aki segít.

Az események alakulóban.

Egyébként is.

Szerda és CSÜTÖRTÖK.

Húúú, de nehéz kivárni. Lassan, nagyon lassan múlik az idő.

De eljön...

Ügyesek legyetek APRÓK!

3-man idultak el felénk.

3 pici lélek.

Valahol mélyen legbelül még reménykedem, hogy a 4. is úgy dönt, hogy minket választ.

A Varázsló ebben már nem bízik, de még figyelgetik.

Mindenesetre most nem a veszteséget kell átéreznünk, hanem a reményt.

Ketten kapnak most lehetőséget kapaszkodni...

A Jóisten dönt felettü(n)k.

Nyilván semmit sem aludtam (aludtunk) az éjjel.

Apával egymástól függeltenül, de mégis együtt, egymás mellett SZURKOLTUNK az Apróknak.

Reggel egyeztettük, vigyorogtunk és most várok...

Hogy végre 9 óra legyen, hogy végre legyen értelme telefonálni, hogy végre megtudjuk a számot... ami aztán valamiképpen meghatározza a jövőnket.

De lassan múlik az időőőőőőő!

Frissítés:

Apa és Anya...

Mert Valakinek már Apa és Anya vagyunk - voltunk.

Miatta nem Férjként és Feleségként működünk már...

Egy nagyon kedves ismerősöm blogján olvastam a "stand by anya" kifejezést.

Valami olyasmit takar, hogy egy funkció már be lett kapcsolva, és most pihentető üzemmódban van a nagy feladatig.

Nem kikapcsolt állapot, csak VÁRAKOZÓ.

Ahogy az örökbebabáknál az édesanya esetleg több évig várandós, míg a kis lélek megérkezik hozzá... valahogy így vagyunk mi is.

A várandósságunk hosszú ideje tart...

Remélem, bízom, hogy lassan aktív állapotba kerülünk.

A megtermékenyülés csodája

Még nem mesélek sokat.

Ma négyen vannak. Érettek, megfelelőek. Talán úgy döntenek, hogy elindulnak az élet felé.

Ha az Ég is úgy akarja, csütörtök-pénteken "beköltöznek".

Semmiképpen sem akartam ezt a napot hagyni nyom nélkül eltűnni.

Így kezdődött.

Persze nem.

Sok-sok ideje sok-sok szuri, dokihoz járás, gyógyszerek, vizsgálatok...

De ez nem panasz, hiszen VÉGRE van lehetőség.

Ezzel nem búcsúzunk a múltunktól, semmiképpen sem drága Angyalkánktól, csak a jövőt próbáljuk emberivé, családdá formálni.

Így kezdődik tehát a második mesénk.

Egyelőre álom, talán igaz történetté válik.

Ügyesek legyetek Gyerekek!

Nagyon várunk Benneteket!