Nyilván semmit sem aludtam (aludtunk) az éjjel.
Apával egymástól függeltenül, de mégis együtt, egymás mellett SZURKOLTUNK az Apróknak.
Reggel egyeztettük, vigyorogtunk és most várok...
Hogy végre 9 óra legyen, hogy végre legyen értelme telefonálni, hogy végre megtudjuk a számot... ami aztán valamiképpen meghatározza a jövőnket.
De lassan múlik az időőőőőőő!
Frissítés:
Apa és Anya...
Mert Valakinek már Apa és Anya vagyunk - voltunk.
Miatta nem Férjként és Feleségként működünk már...
Egy nagyon kedves ismerősöm blogján olvastam a "stand by anya" kifejezést.
Valami olyasmit takar, hogy egy funkció már be lett kapcsolva, és most pihentető üzemmódban van a nagy feladatig.
Nem kikapcsolt állapot, csak VÁRAKOZÓ.
Ahogy az örökbebabáknál az édesanya esetleg több évig várandós, míg a kis lélek megérkezik hozzá... valahogy így vagyunk mi is.
A várandósságunk hosszú ideje tart...
Remélem, bízom, hogy lassan aktív állapotba kerülünk.
