Még nem mesélek sokat.
Ma négyen vannak. Érettek, megfelelőek. Talán úgy döntenek, hogy elindulnak az élet felé.
Ha az Ég is úgy akarja, csütörtök-pénteken "beköltöznek".
Semmiképpen sem akartam ezt a napot hagyni nyom nélkül eltűnni.
Így kezdődött.
Persze nem.
Sok-sok ideje sok-sok szuri, dokihoz járás, gyógyszerek, vizsgálatok...
De ez nem panasz, hiszen VÉGRE van lehetőség.
Ezzel nem búcsúzunk a múltunktól, semmiképpen sem drága Angyalkánktól, csak a jövőt próbáljuk emberivé, családdá formálni.
Így kezdődik tehát a második mesénk.
Egyelőre álom, talán igaz történetté válik.
Ügyesek legyetek Gyerekek!
Nagyon várunk Benneteket!
