...gondolkodtam el először azon, hogy bezárom a blogot.
Sokszor eszembe jutott már mások blogjának bezárása kapcsán, hogy vajon nekem nyitottan kell-e írnom.
Eddig határozott igen volt a válasz. Gondoltam névtelenségbe burkolózva nem lesz gond.
De nem így lett...
Írtam már a "nagytakarításról", amit időről időre megtettem az életemben.
Amikor ez jár a fejemben, azt látom, hogy homlok egyenest szemben állnak a gondolataim azzal, amit a hitem diktál.
Pedig igyekszem.
Tényleg.
A megbocsájtás az életemnek egy nagy feladata.
De most nem ez a lényeg. Dolgozom rajta.
Határozottan kijelenthetem, hogy harag nélkül távolítottam el bizonyos embereket az életemből.
Egyszerűen végig kellett gondolnom, hogy azok a kapcsolatok mit jelentenek számomra.
Voltak olyanok, amik leszívták az energiáimat, sokat dolgoztam a fenntartásukon, viszonzásul pedig egy "hogy vagy"-ot sem kaptam.
Tudom, hogy nem viszonzásért kell tennünk a többiekért, hanem önzetlenül, de vannak olyan kapcsolatok, amelyek egyértelműen rombolják az életünket.
Ezekre akkor nem volt energiám.
Az alap gondolatom az volt, hogy egy felnőtt ember (a munkahelyén kívül) megválaszthatja, hogy kivel tart fenn kapcsolatot.
Ez akkor bevált.
Volt, aki nehezebben értette meg, volt, aki nem is sajnálta...
Eddig az önzésről írtam.
Másokéról.
Ezen kívül ott volt az irigység is.
Amikor a Párommal való kapcsolatomra volt irigy valaki.
Ki is mondta, hogy azt az érzést szeretné, azt a tiszteletet, ami közöttünk kölcsönösen megvan...
A közös személyes terünkbe lépett be. Többször, több féle módon.
De ennek is vége lett.
Új lapot nyitottunk akkoriban.
Hogy erről most miért írok?
A saját hibáim miatt.
Mert nem tudok könnyen megbocsájtani.
Mert ugye van az a mondás a legősibb mesterséget végzőkről.
Ha valaki annak szegődik, ne sírjon, ha... úgy is kezelik.
Ha nyitott blogot írok, nem válogathatom meg, ki olvassa.
Így olyan is, akit annak idején eltávolítottam.
Hogy pontosan érthető legyen, akkor az volt az alapelv, hogy én nem keresem, ő ne keressen.
Én nem érdeklődöm az ő életéről, de nem is fogok tudatni az enyémről.
Ez megnyugtatott.
Most megtudtam, hogy egy illető, akit NEM AKAROK AZ ÉLETEMBEN - nem haragszom rá, de nincs szükségem a tapintatlanságára, a birtoklásvágyára - kinyomozta a blogot.
Ezt konkrétan el akartam kerülni.
Igaz, nem azzal kezdtem az írást anno, hogy aki véletlenül rájön, ki vagyok, ne tegyen utalást - talán ezzel kellett volna - így tényleg kideríthető.
De vajon miért nyomozta ki?
Miért írta be a keresőbe Gabó nevét???
Miért érdeklődik ennyire utánunk?
Jót nem hozott az életünkbe.
Másból pedig nem kérek.
Na, nem félreérteni!!!
Nem számító módon úgy határozom meg a közelünkbe kerülőket, hogy mi jót hozhatnak, hiszen most is vannak olyan kapcsolataim, kapcsolataink, amik szép és nehéz feladatot hoznak az életünkbe.
De ha valahonnan ellenkező előjellel érkeznek a cselekedetek, csak egy bolond tűrné. Nem?
Sajnos nem tudom odatartani a „másik orcámat".
Mert azt is tudom, hogy segíts magadon...
Angolszász területen van egy mondás: „Fool me once, shame on you, fool me twice, shame on me".
Vagyis (kb.) tégy lóvá egyszer, az Téged minősít, tégy lóvá másodszor, az már engem...
Szemellenzővel sem kell élnünk.
Noémi!
Szívesen megvitatnám az ilyen dolgokat Veled magánlevélben, ha lenne időd és energiád.
Tényleg nem tudok zöldágra vergődni.
Párom szerint ne foglalkozzak vele, hanem folytassam, hiszen nem árthat nekünk még a ránk találó rosszindulat, vagy irigység sem.
De bennem igen sok félelem van a Világgal szemben.
(Ezek egy része biztosan a hormonoknak köszönhető, egy másik adag a múltunknak, a többi pedig saját beszerzésű őrület.)
Bíznom kell, mert tudom, tapasztaltam, hogy a Jóisten szeret.
Bármi történt is, mindig lehetett volna még ennél is rosszabb.
Biztosította az utolsó perceket is. - Ha már így kellett lennie.
Megengedte, hogy újra babánk legyen.
Egyszerűen bíznom kell(ene), tudom.
De olyan szintű ellenállás van bennem IRÁNTA, aki megtalált, és azok iránt akiket ki akarok zárni az életemből, hogy komolyan nem tudom, bezárjak-e.
Természetesen azoknak, akik idetaláltak, akár zugolvasók, szívesen küldenék meghívót.
De neki, nekik nem...
Nem haragszom, ismétlem.
De nem akarom engedni, hogy beleavatkozzanak a Világunkba.
