Az úgy kezdődött...

 2009.11.14. 22:00

hogy Drágám ma a munka után hazaérkezéskor átadott 2 szál gyönyörű rózsát. Egy fehéret és egy vöröset.

A fehér Gabótól, mert életet adtam neki, a vörös Tőle, mert szeret.

Bőgtem.

Mert fájt, mert csodálatos volt, mert örültem, mert belehaltam kicsit...

Ő a Férjem, gyermekeim Apja.

Címkék: apa rózsa születés férj

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr716492487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2009.11.15. 02:01:26

Kedves Vianya! Én vagyok az ismeretlen(dt)! ezt "találtam", így leírom! ;-) „Érzem, s tudom, hogy ebben a percben is figyelsz, s azt akarod, hogy szomorú miattad ne legyek. Lesz olyan pillanat, amikor nem leszek szomorú, de lesz olyan is, mikor a fájdalomtól majd meghalok...” millió puszi és rengeteg erő nektek! :-)))

Vianya 2009.11.15. 20:56:41

Kedves DT! Köszönjük az idézetet, gyönyörű! A gyertyákért pedig külön köszönet!!!

Agi 2009.11.15. 22:12:57

most olvasom és sok sok erőt kívánok Nektek ezekhez a napokhoz. Gabóca születéstörténete nagyon megható az, hogy már akkor így óvott Titeket.
süti beállítások módosítása