Ma már nem halogattam tovább, mivel napok óta muffint akarok enni/sütni, ma megvolt.

Igaz, majdnem sikerült odaégetnem, de hála az Égnek az utolsó pillanatban kimentem megnézni - éppen időben.

Van időzítő a sütőn. Még az is lehet, hogy csörgött, de nem hallottuk.

De végülis megmenekültek a muffinok.

Almás-diós-csokis muffint sütöttem.

Nem lett rossz. ;) - Főleg, hogy közben (még sütés előtt) lopkodtam egy kevés csokit...

Amúgy ingerült vagyok, a Párom sincs a helyzet magaslatán, úgyhogy igyekszünk nagyobb összecsapás nélkül megúszni a napot.

Tudjuk, hogy semmi lényeges (sőt nem lényeges sincs) probléma nincs kettőnk között, csak hát a hangsúlyok, a rosszkor megszólalások sok kellemetlen pillanatot bírnak okozni...

Hát, mindegy végülis.

Lehet, hogy még a tegnapi nap lecsengése.

Vagy front van.

Vagy a hormonok.

Vagy nem kellene kifogást találnom, csak hozzábújnom. (Ez a legvalószínűbb. Ugye?)

Na jó, elteszem magunkat holnapra!