Letelt a toxoplazma ideje, így ma újra vérvételre kellett mennem.

Ezt már előre tudtam, így megkértem a védőnőt a terhesgondozáson, hogy adjon beutalót. (Előre szóltam neki. Jó előre, így volt nála űrlap...)

Megbeszéltem viszont az endokrinológussal (aki a pajzsmirigy bajokat orvosolja), hogy ha már szúrnak, akkor mindig (havonta egyszer lehet) kérjek TSH szint vizsgálatot is, így neki már nem kell böködnie újra, az eredményt pedig megkapja. Ezért elbaktattam a háziorvoshoz, hogy adjon TSH beutalót is. De ha már ott voltam, a védőnő pedig még egyszer sem csinált vizeletvizsgálatot (kellene neki, de legutóbb még a súlyomat sem mérte meg, csak kérte, hogy diktáljam be... no comment tényleg, mert még azt hiszitek, hogy fóbiám van tőle - na jó, nem tévedtek olyan sokat...) szóval kértem a dokinénimet, hogy ha nem nagy baj, kérjen vizelet vizsgálatot is.

Még jó, hogy ő tudja, hogy nem mániákus vagyok, hogy csak így rendelgetek vizsgálatokat, hanem okom van rá. (Féltem a babámat. Nagyon. Nem tudom elmondani mennyire.)

Szóval a beutalókkal elbaktattam a kórházba.

Regisztráció (már nem felejtem el), majd labor.

Minta lead, vérvételre sorbaáll.

Szólítanak, bemegyek.

Elsőre sikerül, vénám megmarad, kémcsövek megtelnek, kapom a kis lapocskát, hogy öt percig nyomjam rá.

Ekkor elkövettem egy hibát. Kértem ragasztócsíkot, hogy ne kelljen rajta tartanom a kezem, de NEM VOLT. ELFOGYOTT. Végülis a laborban nem kellene, hogy legyen. Igaz?

Szegény nő sűrűn kérte az elnézést. Mondtam, hogy semmi baj, nem rajta múlt.

Ráadásul ahhoz képest, hogy műtéti szettek nincsenek adott esetben, egy ragtapasz igazán semmiség, csak hát... Már itt tartunk?

Legközelebb vigyek???

Bár a mai nap további eseményeit tekintve ez bagatel ügy lett.