A kórházból Páromhoz mentem,

 2009.10.19. 20:28

együtt felkerestük a "Bácsit", aki Gabóca végső "ágyát" készítette el.

Már akkor, amikor megbíztuk bebizonyította, milyen csodálatos ember.

Csak keretet akartunk először a szülinapjára elkészíttetni, (pénzünk sem volt többre) mert szerettük volna rendben tudni.

Ő volt az, akinek a munkáit már láttuk is, és pontosan értette, mit szeretnénk.

Valami nagyon-nagyon természeteset. Fa alatt, terméskőből, nem lefedve, mert nem tudtuk elképzelni, hogy nyomja egy kő...

A Bácsi - Gabónak mindig így emlegettük, mikor szóltunk Neki, hogy jönni fog, zajongani, ne féljen - el is kezdte a munkát, de amikor a kőbányába ment, véletlenül rátalált a fejkőre. Elhozta, kifizette, mert azt mondta, tökéletes lesz.

Felhívott minket, mi frászt kaptunk, honnan, miből...

Erre Ő azt mondta, majd kifizetjük, ha tudjuk.

ILYET??? A MAI VILÁGBAN?

Ráadásul elmondtam neki a leghátsó gondolatunkat, hogy faragtatni szeretnénk majd a fejkőre egy domborművet, még képet is mutattam róla.

Elmondtam, hogy majd... egyszer...

Erre Ő talált egy szobrászt, aki külföldre költözött, de előtte még elvállalta nekünk ezt a munkát. (Fél áron.)

Persze ezt is a bácsi fizette, mert azt mondta, rendben szeretné tudni a szülinapjára.

Szóval hihetetlen egy alak.

Döbbenet.

Végül a faragást kifizettük, már csak egy részlettel tartoztunk. Ezt vittük el ma.

Az előzményhez az is hozzátartozik, hogy Párom találkozott vele múlt héten a temetőben, és a Bácsi rákérdezett, hogy vagyunk.

Drágám elmondta Aprót. A Bácsi sírva fakadt...

Ma pedig azzal kezdte, hogy könnyes szemmel gratulált.

Csak remélni tudom, hogy Gabócánk kora az egyetlen ok, amiért így megjegyzett magának minket, nem személyes tragédia miatt bánik így velünk.

Tehát ma elvittük az utolsó részletet, de azzal fogadtak, hogy "készen van a váza".

De milyen váza????

Kiderült, hogy tényleg valamikor beszéltünk róla, hogy még egy vázára szükség lesz. De nem maradtunk semmiben.

Elkészítették és nem engedte kifizetni.

Párom erősködött, de Ő nem hagyta. Azt mondta, fordítsuk a babára...

Egyszerűen még most sem hiszem el.

Létezik ilyen EMBER???

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr816492669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ancsa 2009.10.19. 20:45:57

Hihetetlen,de mégis olyan jó hallani,hogy vannak még melegszivü emberek.Remélem sokhoz lesz még szerencsétek!

Kriszta 2009.10.20. 08:19:06

Ezért hiszek! Mert néha valahonnan feltünnek ilyen emberek! Ez az élet körforgása: a Ti utatokba sodor ilyen segítőkész embereket, mert valahol, valamikor.........sokszor, sok helyen Ti pont ilyenek voltatok valkiknek. Tudod, kölcsön kenyér visszajár:)))

Anita 2009.10.20. 11:44:03

Áldott jó ember! Nincsenek véletlenek, megérdemlitek. Azt kívánom nektek, hogy sok-sok ilyen tiszta szívű, jó érzésű emberke vegyen titeket körül.
süti beállítások módosítása