Tádáám!

Ma történt meg először, hogy valaki, aki még nem tudta, rákérdezett, hogy CSAK NEEEM???

Én pedig boldogan válaszolhattam, hogy CSAK DEEE!

Olyan jó érzés volt!

Este pedig, mikor ideültem a gép elé, egy e-mail várt. K látott minket az utcán és lehet, hogy nem kettesben voltunk a Férjemmel?

Örömmel írtam a választ, hogy úgy tűnik, hárman!

Szóval jó nap volt ez a mai.

Reggel egy baráti küldetés, utána randi a Párommal, közben összefutottam I-vel, akit nagyon kedvelek.

Ez így most kevés.

Egy suliba jártunk anno általánosba, majd amikor önállóskodtunk a Drágámmal és albérletben éltünk, akkor két házzal mellettünk laktak a férjével.

Mindig is nagyon szimpatizáltam vele.

Erős, kedves, derűs egyéniség.

Csak elköltözésünk után tudtam meg, hogy ikreket vár, majd, hogy meg is születtek.

Örültem Nekik! Aggódtam az elején...

Amikor Gabóval voltak a gondok akkor Ő aggódott, velünk érzett! Éreztük.

A blog megnyitása után összefutottam vele és az elsők között volt, akinek én szóltam róla...

Meg is könnyezte.

Na nem a blogot. - Aprókat.

Jó I-vel összefutni.

Mindig úgy tudjuk pillanatok alatt folytatni a beszélgetéseinket, mintha csak egy perce váltunk volna el.

Én az iwiw-en követem képekben az életüket, ő pedig ha minden igaz, ide látogat időnként...

Jó ez így.

Ma is majdnem lekéstem a randim Apával, mert alig bírtuk abbahagyni az eszmecserét.

A röpke találkán a kedvenc kávézónkban, megbeszéltük Életemmel, hogy szükségem lenne sajna egy vastag pocakos nadrágra, mert befagy a fenekem, ha jön a rossz idő.

Éééés:

kaptam is... egy... kordbársony... SZOKNYÁT!

Úgy örülök neki, hogy el nem tudom mondani.

Ilyen színű (gyönyörű zöld) szoknyát már régen szerettem volna. (Már nem pocakosan is, de nem lehetett kapni.)

Most pedig ott figyelt engem a fogason a boltban, ő egyedül, nem is volt több belőle.

Pont az én méretem!

Rám várt.

Hát, nem várakoztattuk tovább.

Jó meleg lesz, nem kell aggódnom.

Amúgy nagyon szoknyás vagyok.

Hazafelé beugrottam a nyugalom kertébe, vittem Gabónak fehér rózsát és krizit (cserepeset). A szüleim küldték neki.

Szépen elrendezgettem.

Remélem ott is maradnak, ahova tettem őket...

Estére sajnos az aggódás váltotta a vidámságot, mert a Párom nem érzi jól magát.

Remélem nem komoly a baj.

Egyelőre elkezdte kúrálni magát, talán elmúlik.

Jó lenne, ha nem betegedne le nagyon.

De nem negatívkodunk!

Talán kialussza. Lehet, hogy az általános fáradtság üt vissza.

Gyógyulj meg Édesem!!!