"A kismama, ha van már gyermeke..."

Már nincs gyermeke, illetve máshol...

De az érzés még élénken bennem él. Így hiszem, tudom, hogy Aprót érzem.

Arról pedig, hogy milyen nemű, hát a 07.05-ei bejegyzésben már írtam.

Mármint arról, hogy mennyire félrelátta két doki is Gabót Annának.

Így aztán, bár a város legeslegjobb UH dokija a miénk, mégis kicsit kétkedve kell szemlélnünk a nemmeghatározást azt hiszem.

Igaz, a jelenlegi midokink, Kedvesaranyos tudtommal tényleg nem szokott tévedni.

Mindenesetre, ha megszületik már biztos lesz.

Más:

elég régen - mióta tudok a laktózbajomról, már nem ettem az egyik legkedvesebb ételemet, a TÚRÓGOMBÓCOT.

Ma, drága Anyósom házilag készített laktózmentes túróból készített nekem.

Csodálatosan finom!!!

Még vacsira is azt ettem!

Most már csak Aprót kell meggyőznöm, hogy hagyja belül, mert finom és tápláló...

Majd meglátjuk ki nyer.

Jó késő van megint.

De már csak holnap kell sokáig ébren maradnom a gyógyszer miatt!!!