meginnom a paradicsomlevet.

Ez újabb lecke. Ha az ember vakmerő, hát időnként megüti a bokáját. Esetemben el kell viselnie a durva gyomorgörcsöt.

Pedig Apró még segíteni is akart és reggel visszaküldte, amit csak talált.

Hát, ez van.

Megpróbáltam, így jártam.

Most újabb pár évig élénken fogok erre az élményre emlékezni és nem próbálkozom.

Aztán majd... biztosan...sokára...

Mert ugye az okos ember mások kárán tanul, de a gyakorló elmebeteg - ez lennék én - még a sajátján sem.

Mondhatnám, hogy a remény hal meg utoljára és változhatnak majd a dolgok, meg hogy mi van, ha tényleg elmúlik, de az igazság az, hogy egyszerűen gyermekkorom óta gyűlölöm a véglegesnek tekinthető dolgokat. Mindig is bizonygatni akartam, hogy majd én...

Hogy a dolgok rajtam múlnak.

Mára tudom, hogy ez nem teljesen van így. De akkor meg jön a "segíts magadon..." szóval nem vagyok egyszerű eset.

Visszatérve a paradicsomlére, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy többé nem ihatok.

Nem mintha ez lenne a Világ legnagyobb problémája.

Téma válts. Tényleg hülyülök.

Szóval, reggel voltunk ügyeket intézni Apósommal. Bevittem a munkahelyemre a TP papírjaimat, találkoztam PJ-vel, akit nagyon-nagyon szeretek. A munkahelyemen dolgozik kb. ezer éve, rengeteget segített nekem mindig. Neki már unokája van, de mindig érdeklődött rólunk. Gabó születése előtt is, majd mivel egy napon lett a szülinapjuk, még inkább.

Most is gondoskodó aggodalommal kérdezgetett. Nagyon jól esett. Tényleg jó fej!

Miután pedig kihivataloskodtam magam, vérvételre mentem.

Ezen is túl vagyunk. Egyelőre úgy tűnik nem vérzett be. Ez ritka. De kifejezetten jó hír.

Hétfőn lesz TSH eredmény, a hét vége felé pedig toxoplazma is talán.

Nagyjából ennyi fontos volt ma.

Kicsit frontos voltam agyilag. Ingerlékeny (szegény Férjem!!!), érzékeny, szóval nehezen viselhető.

Lesz ez jobb is!!!

Előreláthatólag kedden délután szupermosolygósbabadoki, szerdán újabb vérvétel. Haladunk előre.

15+4!!!