Tegnap nem egészen jól írtam le, ami történik.

"De azért mit meg nem adnék, ha már biztosan érezhetném, hogy jól van!!!"

Ez így igaz. De azt sugallja, hogy még nem érzek semmit.

Pedig... mintha... de ez őrültség még. Neeeem?

Gabót 16 hetesen éreztem először, mert nem adtam neki elég helyet. Összegörnyedtem a számítógépnél, és szólt a Drágám, hogy hagyjak neki teret. Akkorát rúgott, ami kicsi testéből kifért.

Így ismerkedtünk az érzéssel...

Akkor, a központi védőnő (még nem a mostani, hanem a városban lévő) azt mondta kerek perec, hogy első gyereknél ez még lehetetlen, majd a 19-20. héten. Ezek most még biztosan csak a gázok...

Azt válaszoltam, hogy ugyan babát még nem vártam, de a gázokat ismerem...

Mindegy. Hülyének lettem nézve. Központilag.

Most ezt először csak a Férjem tudta... KÉT HÉTTEL EZELŐTT. Igen, 13 betöltött hetesen.

Apa idő volt. Beszélgettek, Apuja rátette a kezét a pocakra és muszogtak.

Egyszer csak egy határozott nyomást éreztem a párom gyűrűs ujja alatt. Mondtam is neki. Ő hitt nekem.

Lassan próbáltam a családnak pedzegetni, de nem mertem határozottan kijelenteni, bár időről időre - ez még nem napi rendszerességű - van olyan érzésem, mintha egy apró suhanás haladna végig a hasam egy-egy szegletében.

Na, ma volt nálunk a védőnő. Megint nem jelentkezett be, csak megjelent. Kikérdezett, mi van a hányásokkal, fogytam-e és mikor megyek újra dokihoz.

Megjegyezte, hogy lassan kezdhetem figyelni, mert a 16 héttől már érezhetem a mozgását.

Mondtam, hogy az a baj, hogy szerintem én már érzem, még ha ez lehetetlen, akkor is.

Végülis ő most nem nézett hülyének.

De rákezdett megint, hogy legalább valami homeopátiás cuccot szedhetnék.

DE ÉN NEM AKAROK!!!

A helyzet egyelőre nem tragikus. Bizonyos gyógyszereket elkerülhetetlenül szednem kell, ezek a pajzsmirigyre szedendő, a lombikhoz szükséges gyógyszerek és a magzatvédő vitamin.

Többet nem szeretnék.

15 éves és 22 éves korom között annyi de annyi gyógyszert bekapkodtam már, hogy a háziorvosom szerint el sem fogok bomlani, mert annyi szintetikus vackot eltároltam már... (Bocsi, tudom, hogy morbid, de a dokim elég szemléletesen tudatja a véleményét.)

Gyomorfekélyre való csodaszerek egész tárházát, amik mellékhatásként csontritkulás okoztak, majd a csontritkulásra kalciumot, ami rontott a gyomrom állapotán.

Egyéb mellékhatásokra egyéb bogyók... Szinte maréknyit. 15-16...-22 évesen!

Köszönöm, ebbe az ördögi körbe én újra nem mászom.

Örülök, hogy egy doki váltás és egy alapvető környezetváltozás segített ezekből kikecmeregni.

Mostanra már fejfájásra sem szedek be semmit.

A pajzsmirigyemre sajnos életem végéig be kell vennem a hormonpótlást, de ezzel még lehet élni rendesen.

Drága Mamikám inzulint adagol magának. Ehhez képest még jó, hogy nekem nem kell szúrnom...

Na, de visszatérve a védőnőre, megmagyaráztam, hogy a homeopátiás szerek nagyon nagy százaléka laktózt tartalmaz, ezek nekem újabb bajokat okoznak.

Szóval köszi, nem.

Most, hogy ezt így összegeztem, tiszta hipochondernek, vagy biológiai roncsnak tűnhetek.

Pedig nem.

Édesapámtól örököltem a hajlamot a tejérzékenységre, ezzel is lehet élni. Kis odafigyelés és semmi gáz.

Persze Aprónál nagyon kell majd vigyázni, nehogy túl hamar kapjon tehéntejet, vagy annak származékát, mert ez ronthat a helyzetén...

A gyomorproblémák női örökségnek bizonyulnak a családban.

De felfoghatjuk korunk sztenderd betegségének is.

Alapvetően elmúltak a tünetek.

Azt mondjuk nem mondom, hogy Gabóca utolsó velünk töltött heteiben nem utaltak ki nekem is az intenzíven gyógyszert, mert igencsak görnyedeztem az ideg miatt...

De ezen is túl vagyunk.

A stressznek köszönhetem a pajzsmirigy vackot is...

Úgy tűnik ezek velem maradnak.

Gyógyszert ezek közül csak a legutolsó kényszerít belém.

Szerintem most már érthető, miért ellenkezem, ha erőltetik ezt a témát.

Jól vagyok, a pocakosság természetes állapot. A hányás is az.

A magzatvédő vitamint a kedvesszülészdoki kérte. Hiszek neki. Apróért mindent!!!

No, mai Patika rovatunkat ezennel bezárom.

Bocsi.

Nem is tudom, miről akartam ma írni valójában...