Na, nem a belső számlálóm ment tropára, nem ugrottam vissza az időben, tudom, hogy mi hétfőn töltjük be a 14. hetet, szóval minden rendben.

A címben írt 11 hét a különbséget jelzi Nyúl pocakja és az enyém között. Ő(k) ennyivel jár(nak) előttünk.

Neki már szép nagy - ha az írom, hogy szép nagy, kéretik szó szerint érteni!!! - pocakja van. Számokat a kerületét illetően a felhatalmazása nélkül nem írok, de tény, hogy most, kicsit félidő után már nagyobb, mint nekem szülés előtt volt...

De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy nála már gyönyörűen látszik kívülről is, hogy éppen merre barangol az apró lakó. A fiúk is élvezik nagyon. Legfőképpen a legidősebb (ő a szivárványgyermek). Folyton kérdezgeti, hogy alszik-e a kisbabánk...

Ma este, mikor Nyúl a szokásos szombati ittalvásra hozta a fiúkat, kicsit elidőzött még nálunk és beszélgettünk. Most nagyon számít ez a 11 hét. Minden szempontból.

Ment a duma, amikor a manója egyszer csak úgy döntött, hogy tágít egyet a helyén. Valami csúcsosat kidugott az anyja hasából. Meg lehetett fogni.

Nagyon jó volt. Elképzeltem, milyen is lesz, ha ő már idekint, Apró még odabent, pocakra teszem és ők is "beszélgethetnek" majd.

Ilyenkor érzi az ember, mekkora csoda is életet adni.

Pontosabban ilyenkor IS!

Jöhet a második trimeszter (tudom, hogy már tapossuk) és elő az energiával, rosszullét-kerüléssel, pocak növekedéssel!

Apróságom!

Növekedj, fejlődj ügyesen!

Nagyon szeretünk! Várunk! De azért ne siess! Mindent a maga idejében, még ha én pörgetném is kicsit (tudom, hogy rosszul teszem, ha sürgetem az időt!).

NA, ennyi lenne mára.

Tegnap vihar volt felénk, valamit tönkre tehetett, mert igencsak akadozik az áram-ellátásunk.

Félek, hogy megint elmegy a NET.

Majd talán holnap már jobb lesz!