... bizony kitett magáért.

Végülis az én hibám. Többet kellett volna előre dolgoznom, hogy mára ne sűrűsödjön be, de valahogy nem láttam, hogy ennyi és ilyen lassan haladok majd.

Egy szó, mint száz, fél nyolcra értem haza, a hasam pedig kőkemény lett.

Lefeküdtem azonnal, csak enni keltem fel, majd visszafeküdtem és most is csak írni ülök, azután irány az ágy.

Hányingerrel ma jobb a helyzet, ha mernék babonáskodni, most azt mondanám, csak el ne kiabáljam.

De nem mondok ilyet. ;)

Holnap háziorvos, azután érkezik a védőnő.

Végre megtudom a többi vizsgálat ütemét.

Egyszer már végigcsináltuk, de akkor sajnos nem írtam naplót és annyi minden történt azóta... elfelejtettem már...

Holnap kiderül.

Mindjárt vége a júliusnak.

Még 222 nap és itt lesz köztünk Apró!!!

Vigyázz Magadra Életem!