Igaz, hogy a vonalzónk el van csúszva, de a lényeg, hogy mi tudjuk.

8 betöltött hét.

Iszonyatos hányingerek kerülgetnek, szédülés, gyengeség, fáradékonyság, időnként majdnem elájulok.

Unom, hogy állandóan panaszkodom, hogy csak rosszul érzem magam.

Annak idején Angyalkánkkal is hasonló volt, csak ilyenkor már nem dolgoztam és 24 órából 20-at aludtam.

Szóval kevesebbre emlékszem, bár amikor ébren voltam az volt a program, hogy főzök, hányok, eszek, hányok, alszom.

Olvasom sok helyen, hogy vannak kismamik, akik egyáltalán nincsenek rosszul.

Aztán azt is, hogy aki hányingeres, annak a szervezete intenzívebben reagál a babára.

Nem nagyon tudom mit gondoljak.

Szerintem egyszerűen ilyen fajta vagyok.

Várom, nagyon várom, hogy elmúljon az első trimeszter.

A másodiknál már energiabomba voltam, aktív, boldog, kiegyensúlyozott...

Szerintem a párom is megkönnyebbül majd...

Jaj! Bocsánat! Megint csak picsogok - ahogy Búgócsigám szokta mondani.

Sorry...

Még két nap meló, csütörtökön védőnő.

Ma az én ruhám is elkészült.

Esküszöm idejében mindent elmesélek majd.

Addig is megyek, lefektetem Aprót.

A 9. hétről majd talán holnap írok.