Nos, ahogy elterveztem, hogy korán fogok feküdni minden nap, úgy nem jön össze.

Talán még nem merem hinni, hogy pocakos életformára kell váltanom.

Ma 19-ét ünnepeltünk a Párommal. Kedvesen meglepett itthoni fekvésemben egy mackómintával hímzett párnával.

Amúgy imádom a játék mackókat, van is belőlük vagy 50, de nem ezért volt teljesen találó az ajándék.

Nem is azért, mert régen kaptam mackós dolgot (bár ez volt az egyik indok).

Azért lett TELITALÁLAT, mert a kísérő szöveg az volt, hogy hősként csináltam magamból tűpárnát a lombik alatt, így kiérdemeltem.

Ő az én Férjem, Angyalgyermek és Aprók Apja!

Ha most nem lenne (teljesen jogosan) durcás, amiért még nem feküdtem le, nem is tudom, összepuszilnám - megint.

A másik történés, hogy Angyalkánknak a nyugalom kertjében ma "bemutattuk" az Aprókat, kérve, hogy vigyázzon rájuk/ránk.

Gyönyörű idő volt, leültünk nála egy kicsit.

Békés volt és nyugodt a pillanat.

Hiszem, hogy velünk van.