Még nem mesélek sokat.

Ma négyen vannak. Érettek, megfelelőek. Talán úgy döntenek, hogy elindulnak az élet felé.

Ha az Ég is úgy akarja, csütörtök-pénteken "beköltöznek".

Semmiképpen sem akartam ezt a napot hagyni nyom nélkül eltűnni.

Így kezdődött.

Persze nem.

Sok-sok ideje sok-sok szuri, dokihoz járás, gyógyszerek, vizsgálatok...

De ez nem panasz, hiszen VÉGRE van lehetőség.

Ezzel nem búcsúzunk a múltunktól, semmiképpen sem drága Angyalkánktól, csak a jövőt próbáljuk emberivé, családdá formálni.

Így kezdődik tehát a második mesénk.

Egyelőre álom, talán igaz történetté válik.

Ügyesek legyetek Gyerekek!

Nagyon várunk Benneteket!