2001. január 19-én, éppen 12 évvel ezelőtt lettünk egy pár.

Ő és én.

Azóta családdá teljesedtünk. 

Csodás ajándékokat kaptam.

A legesleges persze nem pénzzel mérhető...

Zádi és Isti együtt ébresztettek. Züm szólongatott: "Anya! Ébledj! Lózsavilág!!!"

Így is folytatódott a nap, csak kapkodtam a fejem.

Az óvodában Zádi festményei vártak. Tegnapi alkotások, mára száradtak meg. Az első óvodai munkák. Bekeretezzük természetesen.

A nagylegény ott is aludt az oviban. Ma először. Siettem érte, én ébresztettem. Kicsit lassabban aludt el, mint a többiek, később is kelt, majd biztosan beáll a rendszer.

Vidáman ébredt, hirtelen el sem hitte, hogy még ott van a gyerekekkel.

Nagyon büszke voltam rá. Méghogy voltam?!? VAGYOK!!!

Estig munka, -de ott is... aki csak a facebookon fellelhető, látta, hogy szülinapom van, és körbepuszilgatott.

Este itthon köszöntés, dobostorta tűzijátékkal, csodás virágcsokor, fantasztikus ajándék.

És akkor még nem említettem a telefonokat, e-maileket.

Szerencsés vagyok. Ezt a napot, mint csodás emléket, elraktározom.