Kereken 23 hónapig szopizott Zádi.
Szerdán el kell utaznom, és csak csütörtök este jövök haza. Zádi itthon marad a családdal.
Nyilván már előre idegesít a dolog, de nem tudtuk ezt most máshogy megoldani.
Mindenesetre semmiképpen nem akartam, hogy azért ne kapjon szopit, mert nem vagyok itthon, és így dupla trauma legyen neki.
Így aztán elterveztem, hogy addig valahogy szépen elválasztom.
Legnagyobb meglepetésemre minden balhé nélkül sikerült.
Reggel, a szokásos (maradék napi egyetlen) szopiját kérte, azonnal ébredés után.
Ekkor mintegy mellékesen megkérdeztem, szeretne-e Bogyó és Babócát nézni.
Erre ő azt válaszolta: JÓ!
Felkeltünk, leültünk mesét nézni (ő az ölemben kuporgott) és többet nem is kérte.
A délutáni alvásnál még meg- megkérdezi, hogy kap-e, de mondom neki ilyenkor, hogy elfogyott. Iszik kicsit cumisüvegből, és simán elalszik.
Az estinél néha elővezet egy kevés meggyőződés nélküli sírdogálást, de hamar le lehet róla beszélni.
Az én babám már nem szopizik! Ez az idő is eljött.
Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy nem szívszaggató sírásos megvonással éltük meg a dolgot, hanem éppen csak annyi könnyel, amennyi "illik"... 
Szomorú, hogy ezzel most egy szakasza lezárult a kis életének. (Meg az enyémnek is... amikor reggel nem is kérte újra, már éppen azt éreztem, hogy mégis felajánlom neki, hiszen amikor utoljára szopizott, nem is tudatosodott bennem, hogy ez az utolsó alkalom, hiszen ma reggel ez csak ötletszerű próbálkozás volt és én lepődtem meg legjobban, hogy sikerült... Mégis, nyilván ésszel él az ember, neki is jobb, ha már természetes lesz neki a cici nélküli állapot, mire elutazom.)
Mától öleléssel altatok, és öleléssel ébresztek.
Ennek örömére aztán ma FEKETE TEÁT ITTAM, és MÁLNÁT ETTEM!!!
Fekete teát a beültetés óta, málnát a születése óta nem ízleltem.
Mennyei volt! De tényleg!
