arról egyelőre nem írok.

Nem azért, mert nem szabad, hanem azért, mert nem lehet.

Jobb lenne, de rosszabb is.

Így aztán most csak a háttérben történnek a dolgok.

De írok másról!

Ma hatalmas dolog történt.

Amikor Gabóval Debrecenben voltunk, sajnos sok gyermek történetével megismerkedtünk.

Az akkor vele együtt fekvők közül sajnos egy fiú akkor, egy azóta most karácsonykor, egy kislány még múlt novemberben költözött a fájdalom- és betegségmentes létbe.

De mégis, van csoda is a harcok végén!!!

Ma egy olyan kisfiú, aki akkor minden téren kilátástalannak tűnő küzdelmet folytatott, végre új vesét kapott!!!

Az utolsó utáni pillanatban!!!

Mennyivel jobb érzés úgy telefont kapni, hogy most imádkozzunk, mert végre megtörtént a csoda, mint az anyukák telefonjából megtudni, hogy már ők is átélték, amit egyetlen szülőnek sem lenne szabad megtapasztalnia...