Mert ami tetszik, az természetesen az "övé"...

Ma a szüleim fűnyírójára esett a választása.

Tudja, hol tartják, szólt, hogy dolga lenne vele.

"Nyírókámat! Kérem! Nyírókámat!"

Ilyen volt korábban az "ollókám", a "porom" (ez az én - laktózmentes - tejporom, ami szükség esetére a táskámban pihen) a "kalapácsom", "kapám", "fűrészem" és még sok-sok dolog a világból, aminek nagy része nemhogy nem az övé, de még csak nem is játszhat vele.

Hiába, no! Nehéz az élet!

A mai másik aranyos szövege akkor volt, amikor szokás szerint elkérte a fülbevalómat, megnézni. Nézegette, elmondta, hogy "lányos", majd megkérdezte, "kitől kaptam?"...

Mert eddig valóban mindenről, amit kapott, mindig elmondtuk, honnan van, ki küldte neki, kitől örökölte, vagy kitől kapta.

Számon tartja!!!

Azt hiszem arról sem meséltem eddig, hogy kértem a múltkor, dobjon nekem puszit és én is visszadobok neki egyet. HMMM...

Nemhogy nem volt hajlandó puszival dobálózni, még közölte is, hogy ez bizony "lányos játék"...

Köszi Bogyó és Babóca!  

Az éjjel a nagyszülőkkel aludt Zümikém. felemás éjszakája sikeredett. Nagyon kellett hadakoznia. Hiába, no! Van ilyen...

Reggel nagymamának már mennie kellett Nyúllal, mire a Zádi felébredt. Első dolga volt a nagyanyját keresni.

Kiabált neki, pityergett...

Aztán egyszerre gondolt egyet, felemelte a takarót, amin feküdt... benézett alá és újra nagymamát szólította... ott sem találta.

Egyszerre csak annyit mondott: "itt is nincs..."

:-(

Drága Cicám! Akkor lepődött volna meg igazán, ha ott találja!

Zádi két kezén apró kiütések.

Igen, elvittem orvoshoz. Gondolván, lehet, hogy szükség lesz rá.

Talán megússzuk a nagyobb galibát.

Semmi gond nem volt, lehet Zádi észre sem vette, hogy a doktor bácsi megvizsgálta. Így történhetett meg, hogy pár perccel később újra megkérte az orvost, hogy "VIZSGÁLJ MEG!"

Először kedvesen (vigyorogtunk... aztán magyaráztunk...) aztán pedig egyre indulatosabban kiabált az orvosnak, hogy, VIZSGÁÁÁLJ MEEEG!!!

Bezzeg, ha a torkát nézte volna!

A pöttyök színtelenek, inkább pici zsírbúboknak tűnnek.

Pár nap és kiderül, mi is történt a kis bőrével.

Mindenesetre úszni nem megyünk.

Napról napra újabb dolgokat produkál a mi izgágánk.

Tegnap a nagyapját kérte, hogy sírjon neki.

Nagyapa eljátszotta, hogy sír.

Aztán újra... újra és újra...

Mindig kérte.

"Nanapa! Sííjjál!"

Nagyapa pedig sírt.

Egészen addig, amíg meg nem unta.

Na, akkor elővett egy dobozt, "belesírt", majd "bezárta". Így aztán már nem sírhatott többet, hiszen "be van zárva".

Erre Zádi odaszaladt, letekerte a doboz tetejét, diadalomittasan felkiáltott, hogy "Kiengedtem! Sííhatsz!"...

Nincs olyan probléma, amit meg ne tudna olda(t)ni...

Nagy mesélésben volt. Egy zöld színű fűrészről beszélt. Egyszer csak véletlenül már piros volt a fűrész a történetben.

Visszakérdeztem. "Te Zádi! Az előbb még nem zöld volt az a fűrész???"

A válasz egyértelmű volt: "Átfestettem."

Köszi!

Azt hiszem, nem fogja közelről ismerni a "probléma" szót... Bár úgy lenne...

Ma megtörtént életünk első legális - saját jogon "kiérdemelt" szülői értekezlete.

A tartalmát nem, NEM NEM fogom taglalni. A megvalósítását SEM! ... ... ...

Mindenesetre jól esett. Azzal együtt, hogy már tudom, soha többet, ha csak nem elkerülhetetlen. Márpedig Isti is azt mondta, hogy többé nem, így nekem kell majd... Vagy... beosztjuk...

Nem bírom ki.

Csak egyetlen szót! ... ... ...

"OTTHOL"

Egy vezető óvónő szájából... sok egyéb kíséretében...

De jó, hogy az óvónők legalább tudnak beszélni (is).

Na, tényleg nem fejtegetem, még megbánnám.

Legyen ennyi elég mára. Nekem éppen elég lesz megemészteni...

BRRR! 

A nagy tervek arra valók, hogy az ember megvalósítsa őket.

A hihetetlen kategóriából az átélhetőbe szeretném átvinni az álmaimat.

Kettő van aktuálisan - a munkám kapcsán.

Az egyik nagy eséllyel megvalósul, a másik kb. annyi reménnyel kecsegtet, mint egy lottó 5-ös.

Ugyan az ember nem épít rá egy háztartási költségvetést, mégis megveszi a szelvényt... Hátha... Ha meg sem próbálom, biztosan nem fog sikerülni. Nem?