Legszívesebben ezt most találóskérdésnek hagynám pár napig... Találjátok ki, hogy ez mi!

Nem, Shrekhez nincs köze! TUTI!

De nem teszem meg veletek. Nyugi!

A történet eleje:

Zádikámnak 876. alkalommal kellett a Bumbi című mesekönyvet elolvasnom (Émiéktől örököltük és nagyon szereti). Ez egy kiselefántról szól. Az ő szemével látjuk Afrikát...

Na? Így már dereng, hogy mi is lehet ez a "FINGÓ FARINGÓ"?

A kiselefánt meséli, hogy sokat kirándul a vízhez, ahol megzavarja a... flamingókat. Bizony... A flamingókat... Zádi szerint a "fingó faringókat"...

Annyira röhögtem, amikor ezt kimondta, hogy hirtelen annak sem tudtam örülni, hogy az "R" hang tökéletesen pörgött benne...

Szóval "fingó faringó". Csak, hogy tudjátok...

A mai másik alkotása az volt, hogy belógott a nagyapjához a konyhába, amikor ő mosogatott. Gondolkozott egy pár pillanatig, majd kért tőle egy törlőruhát.

Nagyapa nyilván mindent abbahagyva azonnal ugrott és adott neki egyet.

Ekkor azt mondta: "töjölöm".

Nagyapa türelmesen kérte a kicsi kezeit, hogy megtörölje. De ekkor Zádi pontosított... "nagyapóét"... "játszani deje"...

Megoldja...

elmesélni a mai legnagyobb alakítását, de családunk több tagjának személyiségi jogai csorbulnának erősen...

De leírható kategóriában is maradt azért egy napi csodánk:

Zádi reggel boldogan tudatosította magában, hogy BIZONY, ESIK AZ ESŐ!!!

Követelte (igen... nem kérte, hanem egyenesen követelte), hogy azonnal kapja meg az esőkabátját, a csízmáját és az esernyőjét, hogy rohanhasson kifelé!

Alig győzte megenni a reggelit, máris sürgős futnivalója volt.

Odakint aztán: "tapicsoltam anya"...

Öröm volt látni a boldogságát.

Csurom vizesen jött be természetesen, de az arcáról nem tudott leolvadni a vigyor.

Készült két rövid videó és egy pár kép is. 

Ha tudom... amikor tudom... majd... 

Most az a nagy meló, hogy a melót kicsit félre tegyem, és ne azon kattogjak tovább...

Szeretettel és békével, kacagással és öleléssel teli Húsvétot szeretnék magunknak.

Na, bevettétek, hogy magunknak kívánom??? 

Legyen áldott az ünnepetek!!!

Azoknak, akiknek személyesen lenne kívánságom, azokét nem írom le ide.

Tudják, tudniuk kell, hogy gondolok rájuk, imádkozom értük, erősen koncentrálok, hogy sikerüljön, amire vágynak... Úgy legyen!!! 

22:58

Megjavult a blogol órája!!!

Tényleg 22:57 van!!! 

lesz az a nap, amikor Zümikénk nagyszülős éjszakát tart.

Ma este (vééégre lehetőséget kapott) pizsiben nagyfiúsan átviharzott a szomszédba (még a "kenvenc" macit is elfelejtette - úgy vittük utána). Kopogott, de közben már kiabálta, hogy "szabaaad" és gyors (villámlásszerű) ajtónyitás után már a pótágyon terpesztett, hogy elégedetten elnyúlva közölje, ott alszik.

Megkapta végül "kenvencet", a maci kezével integetett nekünk - nehogy megpróbáljuk visszahozni a saját ágyába. Most boldogan alszik, csak a nagyszülők nézegetik egész éjszaka, hogy kitakarózott-e.

Amúgy kicsit dáthás, folydogál az orra. Gyógyítgatjuk erősen.

Nagy kedvét leli a homokozásban, amit egy szükségmegoldásként összehozott ideiglenes homokkupacon old meg. Ás, épít, dobál... na, igen, azt nem szeretem...

De boldog!

Hát még milyen feje lesz, amikor meglátja a saját homokozóját!!! 

Nem, nem dohánytermékekről fogok most írni, nyugiii!

A listámon szereplő dolgokat pipálom sorban.

- Zádinak homokozó - nyuszira a családtól, mert végre nem megeszi a homokot, hanem lapátol, ás és élvezi  PIPÁLVA

- Homok a homokozóba - PIPÁLVA

- Festék, amivel le lehet ápolni a fát - PIPÁLVA

- Nagyapa, aki csiszol, mint egy megszállott, hogy az unokájának időre elkészüljön a meglepetés - nemhogy PIPÁLVA, de minden elismeréssel körülrajongva 

- Nyusziságok, finomságok - BESZEREZVE... Akarom mondani... ööö... izé... PIPÁLVA

Ma munka és Zádi ébredés után nekiindultunk a beszerző körútnak. Szegény Berci autónk hátulja enyhén megrogyott majd 200kg homok alatt, de túlélte!!!

Zümi kicsit t@knyos... sajnos... remélem, hamar jobban lesz... 

valamiért nem tudtam belépni...

Sebaj!

Jól vagyunk, csak Züm nyűgös még mindig kicsit az elválás miatt...

Macikat "szoptatok", és a legváratlanabb pillanatokban kiáltja el magát, hogy "SZEJETÉS" - ilyenkor apja és én közre fogjuk, és nagyon megszeretgetjük...

Van még tánc "egyedül" - amit csak együtt lehet csinálni...

Kis praktikák a mindennapokra.

Majd mesélek. Tényleg. 

Gabóca keresztelőjének negyedik évfordulóján...
Örök hálával gondolunk Koncz Tibor karcagi lelkészre...

A kölcsönkapott gyermek

Elengedem-szólt a Nagy Úristen-
gyermekem hozzátok röpke időre.
Míg szíve dobban, addig a tiétek,
s elsodor parttalan könnypatak Tőle.
De addig is, gondoznátok-e nékem?
Adnátok-e otthont míg odavan,
s míg eljövök érte, hogy szépen
hazavigyem? Csak lebbenő szél lesz,
májusi hó, almavirágnyi idő
szegény sorsa. De bánatotokban
vigasz az emlék, s Szavam békítő.
Gyermekemet csak tanulni küldöm.
Bölcs és türelmes szíveket kerestem,
s úgy találtam: a porban baktatók közt
nem lenne jobb eszközöm, mint Ti--Ketten.
Teljes szívvel fogjátok szeretni,
és nem sajnáltok kárbament erőt,
s nem gyűlöltök engem,ha úgy tűnik:
visszakérem Tőletek idő előtt.