eltelt pár nap...
De most gyorsan nekiállok.
Szóval:
Szombaton nekiláttam, hogy a tesómnak megígért Holdat megvarrjam. Meg is oldottam a kérdést, pár óra kézi varrás után el is készült. (Annyira csúszós az anyag, hogy nem lehetett géppel varrni.)
Zádikám délutáni alvására időzítettem a dolgot, így amikor felébredt, már a kész figurát látta meg. Felmutattam neki és megkérdeztem tőle, mi ez. Kisebb tesztnek szántam a dolgot, hogy megtudjam, sikerült-e megközelítőleg hasonlatossá tennem a figurát a Holdhoz.
Zádikám meglátta, majd megszólalt:
- Holdacska! De szép! Te varrtad? Anyucika! Megkaphatom? Enyém lehet?
Na???
Ennek ki tudna ellenállni? (Már tudatosan becézgeti azt a felnőttet, akitől szeretne valamit... Mamucika... Nagyapócika... Apucika... Anyucika... Szép kis sor...)
Szóval neki adtam.
Így aztán éjszaka állhattam neki az újabb Holdacskának... Azóta Zádi a Holdacskájával alszik, éjszaka is megkeresi, reggel az az első, hogy megfogja.
Ma napközben is eszébe jutott, hogy én varrtam és újra megköszönte.
Igen, büszke vagyok rá! ... Szeretnivaló kis pocok.
...
Tegnap kicsit motiválgattam, hogy segítsen nekem főzni. Nem volt kedve, mondanom sem kell...
Ekkor kicsit meséltem neki, hogyan is kell főzni.
... Megpucoljuk a hagymát, feldaraboljuk, feltesszük pirulni a husit, majd fűszereket teszünk bele... stb...
Ekkor megkért, hogy "őt is főzzem meg"... Nem, nem kannibálosodtunk el.
Csakhogy a legutóbbi tésztagyúrós közös program óta időnként megmasszírozom, és végig mesélem neki, hogyan is gyúrjuk a tésztát. Mintha a hátán lenne. Ha kér még dögönyözést, akkor azt mondja, leesett a hátáról a tészta, újra kell kezdeni. Ha elég volt, akkor azt mondja, már kész, leveszi a hátáról...
Szóval ez egy játék nálunk.
Most azt kérte, főzzem meg.
Eljátszottam neki, hogy ő a hagyma, megpucolom, felszeletelem, felteszem a tűzre melegedni. Melegedésnél megölelgettem, mert így szoktam reggelente is melengetni. Olyankor összekuporodik az ölemben és "didejeg"...
Szóval melengettem és mondtam, hogy most éppen főzöm.
Valahogy belegondolhatott, hogy ez mégsem lenne jó ötlet, mert egyszer csak megszólalt: "Anya! Visszafőzzél!"
Mit volt mit tenni, "visszafőztem"...
