Aki ügyes, az ügyes! :-) Sokat gondolok Rátok, millió puszi-ölelés: Zs

A gyerekek nem egyformák,pédálul Kendét nem kellett tanítgatni, egyszerre lett szoba és ágytiszta, csak úgy, Zsombinak voltak balesetei éjjel, nem olyan túl sokszor, de ő még azóta is sokszor kimegy éjjel pisilni. Csanit meg hagyjuk, szerintem ő sosem lesz szobatiszta... Szóval simán lehet, hogy nem kell éjjel baglyoznod :)

Drága ZS! Hiányoljuk a társaságodat - meglehetősen, de reményeink szerint hamarosan pótoljuk a találkozást. Magyarul: szeretünk nagyon! Kendemami! Köszönöm a részletes beszámolót - a kommentem csak annyi: LÁJK! ;-) Drága Csani baba meg majd akkor, ha itt lesz az ideje... Zádinál még egy héttel ezelőtt semmit, de semmit nem tudtunk elérni. Vettem is egy újabb csomag pelust... Szemöldök felszalad, csodálkozva pingvinez... Nem tudom, hogy most mitől, egyik napról a másikra... Egyszercsak.

:D Ha tudná, hogy le"babáztad", sürgősen kikérné magának ;)

Aki neked azt mondta, hogy egy gyereket _bármilyen indokból_ éjszaka másfél óránként fel kell kelteni, annak csak - gyereke, - és fogalma a gyereknevelésről nem volt az életben.

Ezennel megkövetem Csanit, aki már egyáltalán nem baba! Kifejezetten nagyfiú, majdhogynem úr! Természetesen jár neki a helyreigazítás. :-)

Egyismerősöm! Ismered az LGT számot: "Mindenki másképp csinálja...

az jó ha éjjelre sem kell majd pelus. Mindenkinél, máshogy alakul. Nálunk még van, éjjel, kell is. Bár azt tudom, olvasva Téged, hogy az én kisfiam a Te mércéddel bizony egyáltalán nem ügyes, sem okos gyerek. Hát mi ebben sem vagyunk olyan jók, Ő 3 évesen lett nappalra biztosan szobatiszta. (azért mi megtartjuk a gyereket meg így is és büszkék vagyunk rá, bár tudom, h..lyk vagyunk, mert Zádihoz meg itt olvasva a kommeneteket a többi gyerekhez képest kb. a "semmire", de azért mi mégis megdicsérjük:-D)

Szia Ági! Téged olvasva, igen keserűnek tűnik ez a dolog... NEM gondolnám, hogy a Te kisfiad nem okos és ügyes!!! Nyilván Te is örülsz, amikor látod a fejlődését. Egyértelmű, hogy megtartjuk, szeretjük őket így is, úgy is! Zádi is meg fogja majd tanulni a színeket... gondolom. Ne légy keserű, és kérlek, ne ítélkezz felettem, felettünk! Nem bántunk senkit azzal, hogy örülünk és példálózunk a saját gyerekünkkel. Hiszen kivel példálóznánk??? Már írtam, hogy bizony látom én is, ha Zádi lemarad valamivel, de ez is buta szó, hiszen nem marad le semmiről. Nem sztárolom a fiam, csak kiélvezek vele minden percet. Reméltem, hogy az előző magyarázatom ebben a témában elegendőnek bizonyult számodra, hogy megértsd, valami más olvasatod van a dologról, mint az én szándékom, és bátran merem írni a kommentelők nevében, hogy az ő szándékuk. Ők sem bántanak, néznek le senkit. Örömmel, aggodalommal, lelkesen, osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat. Lehet, hogy Neked kellene kicsit lazábban venned a dolgokat. NEM BÁNTUNK!!! Ja, és hogy egy konkrét példát említsek - a kommentelők védelmében: van egy ismerősöm :-) egyismerősöm, aki igencsak ki szokott osztani, ha szerinte butaságot csinálok (és olykor be is igazolódik, hogy igaza van), de vannak így mások is. Azt is leírják, ha valami nem megy. Mert ettől valóság a valóság. Jó lenne, ha ebben a témában többé nem kellene győzködnöm Téged. Örülök az egészséges gyermekemnek, aki AZ ÉN SZÁMOMRA gyönyörű, okos, tökéletes, A MAGA TÖKÉLETLENSÉGÉBEN IS. Kiélvezek minden vele töltött percet, örülök, hogy látom, hogyan fedezi fel a világot, mert vele én is egy új nézőpontot kapok a dolgokról. Az én fiamnak is tud büdös lenni a lába (bocsi kisfiam, de így van), van, amikor hisztis, vagy értetlen, de így szeretem. ÁÁÁ! Nem magyarázom tovább, tényleg. Azt hittem, a múltkor elég volt! ÁGI! ÉBREDJ MÁR FEL!!! Senki nem mondott olyat, hogy hülye lennél, amiért "így is" szereted! ÉS mi az, hogy "így is"??? Éppen úgy jó, ahogy van!

Ági, az én fiam már elmúlt 3, és most lett szobatiszta. Zádihoz képest, meg a korosztályához képest mondhatnám, hogy elkésett, de minden kölyök más (másban "jó"), abszolút értelmetlen egymáshoz hasonlítgatni őket. Gondolj arra: a felnőtteket (kollégáidat, rokonságot, barátaidat) te hasonlítgatod? Nem. Mindegyik más, másban jó, és bizony sok mindenben egyenesen rosszak. Nekem például irgalmatlan rossz a kézügyességem, Viának mégis jó barátja vagyok, pedig hát ő meg köztudottan remek e téren. Mégsem gondolnám, hogy lehülyéz, tehetségtelennek tart, vagy ilyesmi. Na, a gyerekeknél ez hatványozottan így van. És hidd el - ha másból nem, Vianya példájából ezt nagyon meg lehet tanulni - , egy tök átlagos gyermeknél nagyobb öröme nem is lehet a szülőnek.

Egyismerősöm! SZMÁLYLI

hihihi :D a Norcsi lába is büdi néha..de én imádom szagolgatni :):) Ŕgi, hidd el, itt senki nem néz le senkit, más gyerekét meg föleg nem!!!!!

Tudjátok, mi Alberttel rengeteget aggódtunk, küzdöttünk. Szerencsére (kopkop) nincs orvosi baj! Ez a lényeg de lassú, szinte mindenben. Mindent az utolsó pillanatban tanul meg. Körülöttünk minden kisgyerek olyan ügyes, Ő meg egyelőre még semmiben nem kiemelkedő és én rettegek nagyon az iskolától, mi lesz ott Vele, vagy majd el sem tudja végezni? Pedig voltunk sok helyen, pszichológusnál ott azt mondták, korának megfelelő. Hát úgy legyen, Aki ezt nem élte át, az nem tudja, milyen rossz, nehéz. Nem tudom, ebben a világban , hogy boldogul majd, a gyerekeket is teljesítményük szerint mérik, már a szülők is, nemhogy a pedagógusok, ahol minden a teljesítményről szól és csak az érvényesül, aki jó, hogyan boldogul majd és hát Ő ebben nagyon hátul van:-( a lányunk más, Ő hamarabb tanul. Ha csak a lába lenne büdös, és nem kellene ilyeneken aggódnom, hát én összetenném a 2 kezemet:-) amúgy tényleg aranyos, szeretni való kisgyerek csak tényleg nem tudom, mi lesz vele így, a pedagógusokkal nekem eddig CSAK rossz tapasztalataim vannak!!!:-(

Igen, Ági, tudom, miről mesélsz. Mi is megéltük ezt Gabóval. Ezért is ekkora most az öröm, hogy Zádi nem kell, hogy úgy éljen, mint a testvére. Megértelek. Ne keseregj, van remény, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Éppen, ma botlottam egy cikkbe, ami éppen egy Leigh szindrómás kislányról szólt. Komolyan, olyan érzés volt, mint ha jeget lélegeztem volna be. Teljesen lezsibbadtam. Élénken él bennem minden perc küzdelem, minden remény és kétségbeesés. Nem könnyű. Miért is hazudnánk? De az egészségesen fejlődő gyermek is éppúgy a miénk, mint aki több segítségre, biztatásra szorul. Neki így kell örülnünk. Ha disznó mód maszatosan, akkor úgy... ;-) Szorítok, hogy találjatok megértő, nyitott pedagógust, ha itt az ideje.

Nálunk hiperaktív-figyelemzavar (adhd) a diagnózis, 4 éves, idén már járunk majd fejlesztő tornára Vele. Nekem is volt ilyen, de kinőttem. Remélem a fiam is kinövi majd. Ha nem lenne olyan "balkáni" a magyar oktatási rendszer, no meg az emberek szemlélete itt, akkor semmi gondunk nem volna ezzel, szerintem.