még majd egy babát. Tesóbabát Zádinak... Nekünk.

Szeretnék egy nyugodt, kiegyensúlyozott pocakosságot, amikor elhiszem, hogy minden rendben mehet...

Szeretnék dolgozni közben, mert szeretem a munkámat.

Elképzelem, amint ketten jövünk fel a lépcsőkön, lapulóval a pocakomban köszönök a munkatársaimnak, szívom az orromba a színház szagát és ő már akkor megtanulja szeretni ezt a helyet.

Zádi is menthetetlenül megkötötte már a lélekmadzagját az épülettel.

Szeretnék tervezni, szeretném várni.

Még nincs itt az ideje, tudom.

Sok minden hátravan még addig...

Egészségileg, egyébileg.

De a lelkem már szeretné...