Bementünk a színházba. El kellett intéznem pár dolgot, Züm velem volt.

Amúgy is megígértem már neki, hogy bejöhet velem valamikor, hát most jött el az ideje.

Amikor kiszálltunk az autóból, felragyogott az arca és közölte velem:

"Szíííház! Szeretek...itt...lenni!" (Minden szó után meggondolta a mondanivalóját.)

Sétáltunk tovább (hosszú a parkoló), amikor egyszerre megszólalt: "Ééén építettem...szíííházat!" Felnézett a tetejére, majd nyelt egyet és még hozzátette: "Létráról."

Nagyokat vigyorogtam, megdicsértem a tehetségét. Odabent mindenkinek szépen köszönt, azt hittem már elfelejtette, milyen "munkát is végzett" az épülettel, amikor lépcsőznünk kellett. Természetesen ő "ededül" lépkedett fölfelé, csak a kezemet fogta, amikor folytatta a megkezdett történetét: "Nehezen megyek. Rosszul építettem..." - De legalább van önkritikája.

A lányoknál a gazdasági hivatalban mindent megfelelően összepecsételt, majd amikor elvégeztük a "golgunkat" elköszöntünk és hazajöttünk.

Mik ki nem derülnek itt még???