Tegnap este a TV-ben ( ) elhangzott az a szókapcsolat, hogy "ugrott a fogorvos".

Zádi ezt hallotta és konkrétan húsz percig röhögött azon, hogy pocsolyába ugrott, vagy bokorba, esetleg az emeletre.

Mármint a FAROVOS. Az ugrott. Leginkább pocsolyába. Mert az olyan.

Még ma este is ezt emlegette.

Egyre többször - ma este, az altatásnál is - megtörténik, hogy spontán megpuszil (ezek már igazi, cuppanós naaagy puszik ÁM), de most este, ráfeküdt a karomra, megsimogatta, hátranyúlt az arcomhoz, akkor adott puszit és közölte, hogy "aranyos vagy". Most ilyenkor ne puszilja össze-vissza az ember? Hát, DE!