Kedves Vianya! Először is engedd meg, hogy bemutatkozzam. Károly Ildikónak hívnak. Néha szoktam olvasni a blogodat, de nem szóltam eddig hozzá. Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem vitát szítani akarok. Megdöbbenve olvastam, hogy elborzadtál az óvónő szavain. Engedd meg, hogy ismeretlenül is megvédjem őt. Az otthol szó, bár leírva nem helyes, mindennapi beszédben nem elítélendő, hiszen egy létező tájnyelvi kifejezés. Én csallóközi vagyok, párom erdélyi. Mi mindketten rengeteg tájnyelvi szót használunk mindennapi beszédünkben, helyesírásunkban viszont már nem jelennek meg ezek. Gyakran használjuk a burgonya helyett a pityókát, és tovább sorolhatnám. Ettől még nem érzem magunkat parasztoknak. Én nem szeretem, ha beszédemben emiatt kinevetnek vagy kijavítanak. Szerintem inkább örülni kéne, hogy egyesek még ismerik és büszkén használják a tájnyelvi kifejezéseket. Végül pedig idézném Török András elgondolkodtató szavait: "A tájnyelv kihalása végzetes vesztesége lesz anyanyelvünknek... Pedig egy-egy táj nyelvezete épp úgy része magyar mivoltunknak, mint a népdal vagy a népművészet." Érdemes elolvasni az egész írását: http://www.szozat.org/showpage1455.htm Minden jót kívánva, tisztelettel: Károly Ildikó

Kedves Károly Ildikó! A Jóisten mentsen meg attól, hogy úgy érezze, szándékosan bántani szeretném! Tényleg! Tiszteletben tartom a véleményét, hogy fontosnak tartja a tájnyelv használatát, de nem osztom a nézetét. Az én férjem is Erdélyből jött. Bizonyos szavakat a szülei is úgy mondanak, ahogyan ott tanulták. Így ismeri meg Zádi a pattogatott kukorica jelentéseként a KAKAST, a vágódeszka szó mellett a LAPÍTÓT, a molylepke kifejezés mellé a CSESZLÉT és még sorolhatnám sokáig, de mégsem teszem. Fontosnak tartom, hogy megismerje ezeket, de igyekszem az irodalmi nyelvet megtanítani neki. Szerintem egy vezető óvónő szájából nem megengedhető, hogy nyelvtanilag helytelen (még ha köznyelvben mégis használatos) kifejezéseket alkalmazzon. Nekem ne Gabozsvározzon, ottholozzon! Olyan családból származom, amely a gyökereit elhagyva lakott az ország több pontján. Tisztában vagyok több terület tájjellegű kifejezéseivel, mégis megtanultam az irodai nyelvet, mert a munkám során, komoly tárgyalásokon nem nevettethetem ki magam gabozsváriként. Komolyabban veszik az embert, ha - bár ismeri - mégsem használja ezeket a kifejezéseket . Elfogadom a véleményét és köszönöm a hozzászólását. Nem vagyunk egy véleményen. De ez nem tragikus. Ha a vehemenciámmal megbántottam, elnézést kérek érte!