nemigen tudok másra gondolni, mint Rudira, az én nagy mackómra, aki holnap lesz egy éve, hogy Gabó után indult...

Nagyon hiányzik, bár nem volt a mindennapi életem része... Mégis. Valahogy a lényem részévé alakult, hogy Őt ismerhettem.

Ma még nincs egy éve, hogy nélküle élünk...

Egy évvel ezelőtt, még készültem arra, hogy amíg otthon vagyunk, feltétlenül találkozunk, ahogy egy nappal előtte a lelkére kötöttem...

Többé nem láthattam.

Istenem! De tudnak hiányozni a szeretteink!!!

...

Ma itt voltak a szüleim és a tesóm. Legalább így egy kicsit (kiszakadva a mindennapos rohanásból) együtt lehettünk. Zádi is nagyon örült.

Jobban kell figyelnünk egymásra. Az élet rövid...