és csúszós dolgok.

Délelőtt ügyeket intéztünk. Ezer féle hivatalos papírt kellett kitöltenem, Istinek is fontos dolgai voltak, így elég nagy rohanásban voltunk. Legnagyobb meglepetésemre éppen időre érkeztünk meg a korcsolya találkozóra.

A legkisebb méretű kori 28-as volt, így Zádi 21-es lábán meglehetősen bohócosan mutatott. Sebaj, azért megpróbáltuk. Apja volt a hős - megint! - és ő ment vele a jégre. Tulajdonképpen az első pillanattól az utolsóig a hóna alatt fognia kellett Zümit, mert a két lábacskája egyszerre nyolcfelé szaladt... akarom mondani/írni csúúúszott.

Még az a rávezető feladat sem segített, ami úgy néz ki, hogy belekapaszkodik egy székbe, és azt tolja maga előtt...

Nem, még a szék sem tudta megállítani a lábacskákat.

Végülis csak egy kósza ötlettől vezérelt próba volt. Zádi eléggé elfáradt, szólt, hogy most már vegyük le, de amint lejöttek a jégről, azonnal vissza is akart menni.

Izgalmasnak találta - az apja dereka pedig gyilkos helyzetnek.

Majd jövőre újra megpróbáljuk... Vagy... jövő után valamikor...

Most este chaten beszélgettem a főnökömmel. Meglepődve vettem tudomásul az általa leírtakat, miszerint ha valaki közalkalmazott és a szabadsága ideje alatt munkát szeretne vállalni (mint például én most), akkor engedélyt kell kérnie a munkáltatójától.

KÖSZI!

Nem is tudtam. Még jó, hogy figyelmeztetett és nem utólag szívom a fogam.

Így aztán holnap reggel az engedélyeztetéssel leszek elfoglalva. Csak, hogy ne unatkozzak...

Ígérem, ha a szerződést aláírtam, el fogom mesélni a dolgot.

Nem is annyira babona, mint inkább medve bőre szerintem.

Még egyszer mindenkinek köszönjük a köszöntéseket! Nagyon jól estek!

És igen, lesznek képek. Majd. Valamikor... IZÉ...