Virágfürdő vs. Zádi=1:0

Úgy terveztük, hogy a születésnapját nem csak ajándékokkal, hanem valamilyen élménnyel is megünnepeljük a legénykének.

Arra jutottunk, hogy a városi fürdő élménymedencéje lesz az életkorának és az érdeklődésének megfelelő vigadalom.

Mivel bő egy órát szokott a heti úszáson a vízben tölteni, tudtuk, hogy másfél óránál több időre nemigen vihetjük be.

Majdnem este 6 óra lett, amire a medencékhez értünk, mert a tortájának az elkészítése kicsit több időt igényelt, mint terveztük.

Mindenesetre karúszókkal felszerelkezve vetettük bele magunkat a hancúrozásba.

Zádi teljesen elolvadt, amikor a gomba alakú szökőkutat, a spriccelős bohócfejet, a szivárványos csúszdát meglátta.

Azonnal mindent ki akart próbálni, hangos kacagással adta tudtunkra, hogy bizony telitalálat volt ez a program.

Bemerészkedtünk családilag a nagy élménymedencébe is, amihez zuhatagos barlang, óriáscsúszda és vízbugyogtató is tartozik.

Egyenként minden érdekességet kipróbáltunk. Az óriáscsúszdára először csak apa mert felmenni, majd én is követtem, végül Isti (csendes ellenkezésem ellenére) felvitte Zádit is. Nyilván karúszóval, hiper óvatosan csúsztak, a vízbe érkezés előtt pedig apja szinte a saját feje fölé emelte a picit, így a nyaka sem érte a vizet, nemhogy egyéb gond lett volna.

Zümikém hangosan sikoltozott, a kis lába meg úgy járt, mint a motolla.

Amit babaúszáson úgy kell könyörögnünk, hogy hajtsa magát a vízben, most úgy ment, mintha uszonyai lennének.

Alig lehetett időnként a melegvizes (34 ^oC-os) medencébe becsalogatni pihenni, melegedni.

Folyamatosan jött-ment, dolgozott, kergetőzött az apjával, csúszdázott a babamedence szivárványcsúszdáján. (Legalább 20-szor felmászott és lecsúszott.)

Amikor aztán elérkezett a búcsú ideje, nem kellett könyörögni, hogy induljunk, mert annyira elfáradt, hogy alig tudta vonszolni magát.

Leültettem egy padra, hogy megtörölhessem, átpelenkázzam és felöltöztessem, közben pedig adtam neki egy kis kekszet.

Én még ilyet nem láttam.

Két kézzel tömte a szájába a kekszet - kifáradt és megéhezett...

Már le is tettem arról, hogy én még ma vacsorát adjak neki, de elszámítottam magam.

Hazaérkezés után még kiette a fél hűtőszekrényt.

Az altatás valamilyen okból nem tartott ma sokáig.

Örülök, mert láthatóan tényleg sikerült örömet szerezni Zádinak!!!

Holnap pedig itt is van a szülinapja!!!

Még mindig nem jó a blogol órája.

Azóta is kerek egy órát téved...