Éppen ma 11 éve, hogy Istivel egy pár lettünk...

11 év.

A közös életünk egy hosszú hajóúthoz hasonlítható talán. (Még ha ez giccsesnek tűnik is... Jobban nem tudom leírni...)

Elindultunk valahová, együtt, nagy tervekkel.

Volt szélcsendes, küzdelmes, viharos és vihar utáni friss levegőben eltöltött szakasza is az útnak.

A végállomást még nem ismerjük.

Az irány megadva, de a sodrás néha erős. Az áramlással nem mindig tudunk mit kezdeni.

De a lényeg, hogy együtt tesszük meg.

11 évvel ezelőtt... Sok minden máshogy alakult, mint ahogyan terveztem, mint amire számítottam (számítottunk).

Mégis hálás vagyok, hogy így alakult.

Minden átélt tapasztalat megerősített minket. Őt, engem, és az egységünket.

A távcsővel kémlelve a jövőnk nem tűnik egyszerűnek (na, igen, senki sem ígért mást...), de bízunk benne, hogy minden vihart át fogunk vészelni. Együtt.