megint.

Zádi nagyon élvezte, bár amikor mondtuk neki, hogy babákhoz megyünk, ő elkönyvelte, hogy akkor úszik.

Sehogy sem akarta megérteni, hogy most előadást fog nézni, nem pedig úszni.

Sebaj, a végén azért kiderült a számára.

Az első sorba ültünk le, mert már nem kell kivinnem, megszoptatnom előadás közben. Bizony, Zádi már nagyfiú.

Élvezte is nagyon, bár egyszer-kétszer azért kapaszkodott belém erősen, mert "MEGIHI" - azaz megijedt. (Medvétől és tücsöktől... )

Az egyik szereplő egy alkalommal egy kisszékre ült a színpad szélére és látványosan szomorkodott. Erre Zádi felkelt az ölemből és odalépett hozzá - nem tudtam elkapni elég gyorsan... Szóval odament, hogy megvigasztalja. Azt mondta neki, hogy NE! - És nyújtotta neki a kezét. De olyan kedvesen, hogy az volt a gesztusában, hogy vigasztalni szeretné. Édes prücsköm!

Egy másik jelenet meg annyira tetszett neki, hogy elkezdett tapsolni és a többi babának is odaszólt, hogy "TAPOS!!!" - tapsolj!!!...

Szóval aktívan élte végig az előadást, majd nagyot játszott a többi gyerekkel.

Úgy tudom, ebben az évadban már nem lesz több csecsemőszínházi darab sajnos. A nagyokéhoz pedig még kicsike.

Mindenesetre nagy találmány ez a babaszínház!