amikor valahogy semmi nem akar sikerülni...
Azért, mégis remélem, hogy a nap további részében ez megfordul...
Most pedig megpróbálom kibogarászni mégis a jókat.
Zádival nagyot sétáltunk délelőtt! Élvezte a kis banditám nagyon!
Elvittük magunkkal a motorját, nagyot "tekert" vele.
Mérleghintázott, hintázott, mászókázott is. A közelünkben lévő óvoda kerítésénél pedig ismerkedett. 
Imád gyerekek között lenni. Volt is nagy sírás, hatalmas könnyekkel, amikor eljöttünk onnan.
Meglehetősen lefáradt. - De az ebédjét mégis legyűrte hamar, hogy utána leküldhessen 2 és fél palacsintát, mert az jóóó!
A karfiollal bajaim vannak. Ha megfőzöm neki (akár magában, akár levesben), semmiképpen nem eszi meg. Ha durvára töröm és egyharmad:kétharmad arányban krumplit adok hozzá (nyilván a krumpli a több), akkor mégis megeszi.
Feltétlenül szeretnék neki karfiolt is adni, minél több féle zöldséget, ha már a gyümölcsökkel bajlódunk.
Az viszont egyértelműen látszik, hogy húsevő a drágám! Ha husi van, gond egy szál sem...
(Óvatos bejelentés, hogy harmadik napja alszik el délután szopi nélkül. Még mindig alkudozik érte. Úgy gondolom, csak akkor veszem majd el tőle teljesen, ha a délutánit már nem hiányolja, stabilan elalszik nélküle. A lépcsőzetes váltások híve vagyok. Majd meglátjuk.)
