és ez így van jól.
Készült a tej-, és tojásmentes torta, az ünnepi menü, a dekoráció és az ajándékok.
Gesztenye tortát kapott a nagylegény, mert a gesztenyés bébiételt szereti, gondoltam ez hasonlít majd a számára ismerős ízekre és ezért meg is eszi.
BEJÖTT!!!!!!!!!
De mindent szépen sorban.
Húzni akartam a napirendet, hogy amikor délután 5 körül megérkeznek Nyúlék, Zümi éhes legyen és egyen a tortából.
Ez tulajdonképpen sikerült is. Jól ebédelt, de a délutáni alvását, háromnegyed 2 helyett 3-ra tolta magától. Egyszerűen nem akart addig elaludni. Akkor viszont az altató dal egyharmadánál már szépen szunyókált az apja karjaiban. Meg is kérdeztem, hogy hol találta meg rajta a sleep gombot... 
Így aztán lett egy kis időm a torta díszítésére, a lufik felfújására. Még pár napja vettem egy 50-es csomag lufit, amiből egyet itthon azonnal fel is fújtam Züminek (kb. 2 perc alatt ki is durrantotta) a maradékot ma alvásidőben szépen sorban felfújtam és madzagra kötöztem sorban.
Amire készen lettem (hááááát nem voltam túl gyors 
) és a lufik a helyükre kerültek a szobában, Zádi felébredt. Amíg mi kötöztük a madzagot a szekrényhez, függönykarnishoz, Zádi szinte a nyakát törve ült a földön és csodálattal nézte az alakuló dekorációt.
Meg is akarta fogni, így kapott egy szabadon maradt léggömböt, de ez - nyilván - nem volt olyan izgalmas. Felemeltem, de akkor belekapaszkodott a nem túl erős madzagba, így jobbnak láttam távol tartani az ünnepeltet a dekorációtól.
Később tettünk még egy próbát, akkor sikerült is letépnie a szobadíszt, így jobbnak láttam elnapolni a lufikkal való fizikai kontaktust...
Ezzel a döntéssel pedig egyetlen dolgot értem el:
ööö
hogy is mondjam...
szegény ünnepeltem folyamatosan esett-kelt.
Az úgy volt, hogy édesem a lufikat nézte folyton, így felfelé koncentrálva viszont nem nézte hova megy, mi van előtte és átesett mindenen, nekiment mindennek, a csúcs pedig az volt, hogy a saját lábában is elesett.
De most a jól sikerült részek:
amikor lesötétítettük a szobát, hogy a torta behozatalánál a tűzijáték jól látsszon, Zádi elkerekedett szemekkel nézte. Nagyot kacagott, tapsolt. Látszott, hogy nagyon boldog.
Gigantikus méretű tűzijátékot hozott Nyúl, így volt ideje kellőképpen kigyönyörködni magát. A gyertyát nem fújta el, mert annyira tetszett, jobban szerette volna a lángot megmarkolni, de ezt sikerült elkerülnünk.
A tortáját az etetőszék tálcájára kapta, így megfoghatta, belemarkolt, megkóstolta, megharapta (nem tudom mennyire sikerültek a képek, majd kiderül).
Aztán amikor kapott egy saját szeletet, kellő gondossággal trancsírozta szét, majd mohón annyit habzsolt belőle, amennyi csak belefért.
Nagyon örült az ajándékainak (a LEGO készletnek mi is örültünk, egymás építményeit dicsértük nagy lelkesen... )
A bébitaxit még szokni kell, de az első tapasztalatok bíztatóak.
Zümikém megkapta az első piros-fehér pöttyös labdáját. Ölelte, dobta, rúgta. Naaaaagy labda, szép élénk, így nem csoda, ha Kingi alig akarta hagyni, hogy Zádi megtartsa.
Életükben először láttak az aligegyévesek szappanbuborékot. Csodálták a színes gömböket. Meg akarták fogni és nem értették, miért tűnnek el olyan hirtelen.
De rafináltak voltak, mert hamar rájöttek, hogy a csoda a palackban van és azonnal rástartolt mindkettő. Egy ideig rázták, amikor megkapták, de sajnos nem sikerült kirázniuk a buborékokat. Így aztán meghagyták nekünk egyelőre az előállítás varázsát.
Be kell vallanom, hogy napközben többször bekukkantottam ide és az e-mailek közé, hogy folyamatosan tolmácsolhassam a legkisebbnek a jókívánságokat.
Ő még nem sokat értett belőle, de így módom nyílt minden köszöntésnél újra és újra végig puszilni és ölelgetni.
(Na nem, mintha amúgy nem ezt tettem volna magamtól is. - Örömmel jelenthetem, hogy IGEN, MÉG FÉR RÁ PUSZI, EDDIG EGY SEM ESETT LE RÓLA!)
Köszönjük szépen, hogy gondoltatok Zádira. Itt, iwiw-en, e-mailben, sms-ben és telefonon. (Nem egy figyelmesség miatt pityeregtem is...)
Olyan jó érzés, hogy ennyien fontosnak tartottátok!!!
Mivel pénteken Judó ajándékát már Zádi nevére hozta a postás, számára is kiderült a mai ünnepünk, így aztán amikor ma DT ajándékával befutott, már ő is a köszöntéssel kezdte. 
Timi néni!
Köszönjük a zsiráfot.
Nagyon szeretem a zsigiket, Zümi nemkülönben.
Már tudja, ha kérdezem, hogy hol van. Megkeresi, játszik vele.
Különösen élveztük, hogy csomagoláson keresztül is zenélt, így a postás a biciklije minden döccenéséért cserébe egy-egy dallamot kapott.
Zádi pedig a bontást nem siettette, hiszen rá- rátenyerelt a szép csomagoló papírra, az zenélt neki, így teljesnek érezte a boldogságot. Úgy gondolta gyönyörű zenedobozt kapott.
Majdnem fél órába telt, amíg meggyőztük, hogy kicsomagolja. Akkor viszont kifejezetten boldogan zsiráfolt a szobában fel- és alá.
Kifejlesztett valami végtelenítő módszert és amíg fogja, folyamatosan zenél. Szinte nem is látni, ahogy a gombokat nyomogatja. Ezt aztán Kingának is megmutatta.
Nem kellett DJ-t fogadnunk az esti buliba.
Még egyszer köszönjük szépen!!!
