Tegnap nem írtam, hogy Isti új programba kezdett Zádival. Minden este mesét olvas neki. Elhoztunk Karcagról egy Minden napra egy mese jellegű könyvet és abból választották ki  tegnapi és a mai napra vonatkozó történetet.

Olyan jó látni az én két pasimat, amint összebújva, békességben estimeséznek...

A másik nagy előrelépésünk a lépcső volt. Egyedül nem mert belevágni a meghódításában, de úgy, hogy mindkét kezét fogom már el mert indulni.

Egymás után szedte a lépcsőfokokat, nem időzött egyetlen lépésnél sem.

Próbáljuk kibogozni az okát az eséseinek, de csak arra tudtunk jutni, hogy hirtelen nőhetett és az egyensúlyérzéke még nem tudta követni, vagy annyira rohan, hogy elviszi a lendület.

Bármelyik is lesz, remélem hamar túllesz rajta, és végre nem lesz az én babácskám csupa kék és zöld az esésektől.