Családi szeretés!

Mackók a fenyőfán!

Így is lehet díszíteni. Nekem tetszik!

Kívánjuk, hogy mindenkinek hozzon az ünnep szeretetet, békességet, öleléseket, megnyugvást! A következő év legyen bölcsebb az előzőnél!

Akadjanak válaszok a kérdésekre, remény az eljövendőre, támasz a szükségre, barátok, mert őket nagyon lehet szeretni és EGÉSZSÉG! Mert egészség nélkül ez az egész mit sem ér!

Jövőre találkozunk!

a blogol úgyis rossz időpontot ad.

Lassan leszállok majd a témáról...

A mai újdonság a KEZDŐDŐ KÖZÉPFÜLGYULLADÁS. Igen, Zádinál.

Már a reggel "jól" kezdődött, mert Istinek az orvos először nem tudta megállapítani, hogy tüdőgyulladása van-e, vagy hörgő gyulladása... KÖSZI!

Aztán a hörgő gyulladásban maradtak. Kapott antibiotikumot.

Zádi délelőtt még "csak" ugyanolyan képet mutatott, mint már napok óta.

Aztán a délutáni alvását lerövidítette (nesze neked karácsonyi készülődés), nyűgös volt, nem tudott visszaaludni, pedig csak háromnegyed órát pihent előtte, a szokásos két óra helyett.

Nehezen akart visszarázódni az ébren lét állapotába, de aludni határozottan NEM akart.

Aztán egyszer csak elkezdődött a dermesztő sikoltozás.

Nem tudta megmutatni, mi fáj neki. Azt mondta, a foga.

Belenéztem a szájába - már amennyire engedte - de semmit nem láttam.

Aztán egyszerre közölte, hogy a füle fáj...

Édesem! Nincs még 22 hónapos és konkrétan meg tudta mondani, mi a baj.

(Volt már nekem is fülgyulladásom, tudom, hogy az ember úgy érzi először, hogy a foga fáj. - Mármint kezdődhet így is a dolog...)

Azonnal adtam neki fájdalomcsillapítót, aztán felhívtam az ügyeletet, ahol legnagyobb meglepetésemre nem megszabadulni akartak tőlünk, hanem hívtak, hogy vigyem be, mert ezzel nem jó viccelni.

Így aztán öltöztünk, és mentünk.

Alig kellett várakoznunk. Egy aranyos doktornő megvizsgálta és arra jutott, hogy sajnos ez az egy hete tartó köhögésének a szövődménye. Kezdődő középfülgyulladás.

Nem voltam túl boldog, ezt be kell vallanom.

Sok-sok jótanácsot kaptunk és megdicsért minket a doktornő, hogy a lándzsás útifűre rákérdeztem (ezúton is KÖSZI Kata keresztanyu).

Nyilván erre kérdeztem rá, hiszen Katáékkal folyamatos forródróton vagyunk, mióta elkezdett köhögni.

Mekkora áldás nekünk, hogy ők vannak nekünk! - És nem mennek tőlünk szabadságra, mint a háziorvos...

Szóval most köptetünk, amtibiotikumunk, csöpögtetünk, melegítünk és óvunk.

Úgy sajnálom szegénykémet!

... Az, hogy rám is átragadt ez a nyavalya, már csak hab a tortán... Bár én egyelőre csak dádházs vagyog. De ne is legyen komolyabb, mert a szopi miatt még mindig nem kaphatok gyógyszert. Addig is marad a hársfa, mint csodaszer.

de a blogol megint egy órát elveszített a MÁTRIXban...

Sebaj!

Tényleg későn értem ide, mert gigameglepit készítettem a családnak. Azt nem tudom, hogy fog-e sikerülni, de majd kiderül.

Szorgoskodunk, Istikém idegeire megyek az ötleteimmel de nagyon szeretnék örömet okozni és így elkerülhetetlen időnként a fennforgás...

Most nem is húzom az időt, holnap (ma) is sok dolgom lesz.

Jó éjt!

belekever a blogol órája, így már meg sem jegyzem, hogy újra át fogok csúszni holnapra - legalábbis az itteni óra szerint.

Röviden mesélek, mert csak most jutottam géphez és még hosszú lesz az éjszaka - Zádi nem alszik túl jól a napokban. - A nátha kifejezetten rontja a komfortérzetét. Nem csoda...

Ma megvettük VÉGRE a karácsonyfánkat.

Már jó ideje tologatjuk, de nem tudtuk megoldani eddig.

Most viszont felkerekedtünk és Istivel sokáig keresgéltük álmaink fáját.

Pontosabban az én álmaim fáját.

Mert gyermekkorom fáihoz hasonlót keresek mindig, valami ágakkal sűrűn benőttet, szép alakút.

Nekünk gyerekkoromban eleinte plafonig érő fánk volt, aztán, amikor nagyobbak lettünk kisebb - székről plafont érők, majd Gabó és Zádi születésével megint a plafon lett a mérce.

Amikor Istivel egy pár lettünk, díszítettünk saját fát. De ez mindig kb. 1 méteres. Nem nagyobb.

Szeretem, hogy nem túl magas.

Ez valami olyasmit jelképez, hogy mi még kicsiben ünnepelünk, de majd amikor a saját lábunkra állunk, akkor lesz nagy is...

Nos, Idén is sűrűt kerestem, de picikét.

Bolyongtunk a fák között, de valahogy egyik sem volt a miénk.

Még a lezárt kertrészbe is bevittek minket, hogy szétnézhessünk, hiszen ki az a bolond, aki a fix áras fánál (1.500 Ft darabja, mindegy mekkora) kicsit kér?!?

Szóval a lezárt területen nézelődve egyszer csak ráismertem a MIFÁNKra.

Hogy honnan tudtam, hogy Ő lesz az?

két csúcsa van... A törzse a teteje környékén szimmetrikusan, de hagyománybontóan kettéágazik és két csúcsa nőtt.

A MI FÁNK. Nem magyarázom, miért. Két csúcs... Meg, amúgy sem vagyok komplett, miért a fánk lenne normális??? Nem?

Kicsit félve néztem Istire, hogy mit fog szólni hozzá, hiszen konkrét elmebaj egy ilyen fát hazavinni, de mégis éreztem, hogy pont a miénk.

Isti nyilván már ismeri az ilyen khm. hóbortjaimat... ööö... khm. mondjukígyhóbort... És imádnivaló módon azonnal egyértelművé tette a láncfűrésszel minket követő fásember számára, hogy a feleségem "belebotlott" a MIFÁNKBA, tehát vinnénk is.

A fa azóta a pincében várja, hogy egy csillogó szemű izgő-mozgó fiúcska megcsodálja.

Lassan, halkan lépked az életünkbe a KARÁCSONY!

téved a blogol órája!!!

történik nap közben, amiről azonnal el is határozom, hogy meg fogom írni... Aztán elmossa a többi pillanat.

Mire ideérek, rendszerint fáradt vagyok.

Sajnálom, hogy így van.

Ráadásul akadnak olyan témák is, amik bár mozgatják a gondolataimat (gondolatainkat), nem lehetnek publikusak...

Sebaj!

Tegnap említettem, hogy mesélek az emberek kedves gesztusáról.

Mert olyan jó látni, hogy igenis létezik ilyesmi is!!!

Szóval vásárolni voltunk. Sajnos úgy alakult, hogy belefutottunk Zádi ebéd idejébe is.

Már javában sorban álltunk, amikor a fiatalember megunta a tétlenséget és hangot adott nemtetszésének.

Nem, nem olyan durva hisztizős-üvöltős jelenetet produkált! Csak mondogatta az apujának, hogy LETESZ! ELMENNI! KIMEGY!... és társait.

Egyszerre valami varázslat történhetett az emberekkel, mert az előttünk álló hölgy megszólalt, hogy menjünk előre a picivel.

Hálás voltam a gesztusért, de semmi pénzért nem kíséreltem volna megvalósítani az ötletét.

ÁÁÁ

Már hallottam magamban a felháborodott többi sorbanállót, hogy húzzak, húzzunk hátra. Ők is sorban állnak.

A hölgy csak noszogatott minket.

Akkor kicsit előrébb léptem, nehogy tényleg balhé legyen.

De akkor egy még előrébb álló néni noszogatott tovább, majd a legelöl álló is csatlakozott.

Meglepő, döbbenetes, szívet melengető jelenet volt.

Zádi szépen megköszönte a segítséget (apai segítséggel - hiszen én még fel sem ocsúdtam...), amit a sorban állók nagy mosollyal fogadtak.

Igen, valahogy abba a pillanatba beszivárgott a KARÁCSONY!

a blogol órája.

Még 19-e van!!! 

Nyilván nem tudtuk, hogy a dokink szabadságra megy a héten...

1. Ugye milyen ügyesek vagyunk, és nem mentünk már jóóó régen orvoshoz - magyarul nem rángattam oda a gyerekem...

2. Már megtanulhattam volna, hogy ilyenkor mindig szabin van... - Figyelmetlen anya!

3. Most sem volt elengedhetetlenül szükséges - lehet - de így nyugodtabb vagyok.

Szóval, a helyettes doktornőnél kötöttünk ki.

"Érdekes" fogalmai vannak a néninek a betegellátásról... Úgy döntött, hogy a saját betegeit soron kívül behívja, mindegy, hogy lázas - konkrétan tüdőgyulladásos - gyerek várakozik kint. A "balkézről jöttek" várhatnak.

Na, ennek köszönhetően kézzelfogható hirig hangulat fogadott bennünket a szülőktől, akik órák óta próbálták féken tartani a beteg, türelmetlen gyerekeket.

Sebaj!

Végigvártuk!

Ne higgye egyetlen orvos sem, hogy ENGEM el tud rettenteni az orvosi vizittől, amiben a gyermekemet fogja részesíteni! Mert FOGJA! Ha úgy ítélem meg, hogy szükséges, akkor kivárjuk!

(Szerencsémre Isti is velünk jött, így nálunk Zádi lekötése két embert mozgatott, így bírható volt a dolog.)

VÉÉÉGRE bejutottunk. Elmondtuk a panaszokat, a néni pedig megkérdezte, mit adtam Züminek eddig.

A válasz a hársfa-, és kamillatea volt...

NEM fogom fölöslegesen gyógyszerezni.

Ha egyszer felszakadt a nyálka és felköhögi, nem adok köptetőt, hogy az öklendezéstől hányjon.

Ha "csak" hőemelkedése van, nem fogom csillapítani (ehhez persze folyamatos összeköttetésben állok Keresztanyuval, aki mindent kontrollál...)

Szóval bátran néztem a dokinéni szemébe és vártam az ítéletet.

1. Minek mentünk és tartjuk fel őt.

2. Miért nem adtam neki köptetőt, vagy valami márt?

3. Antibiotikumot akar ránk erőltetni.

EGYIK SEM TÖRTÉNT MEG!!!

Nagy meglepetésemre homeopátiás szereket javasolt.

Megállapította, hogy Zádi torka piros, valószínűleg fáj is neki - ezért nem aludtunk semmit az éjjel...

Tantum Verdét ajánlott - mondtam, hogy mi is ezt szoktuk használni, szóval rendben.

C vitamint kérdezte - valójában a vitaminoknak sem vagyok igaz barátja, mert szeretném hinni, hogy a táplálékokból vonja ki a szervezete (ha pedig bejuttatom, ellustul, hiszen minek dolgozzon, ha készen is megkaphatja...) DE nyilván nem eszik annyi - semennyi gyümölcsöt, bár a zöldségekkel nincs gondunk... Tudom, hogy nincs elegendő vitamin bennük, ezért is készültünk fel a télre D vitaminnal is... Szóval beadom. Mert beadom és kész. A C vitaminból nem lehet gond...

Sok folyadékot írt elő - ezzel nem hiszem, hogy gond lesz.

De nem kérte számon, miért mentünk!!!

Remélem Zümi hamar rendbe jön!

Nem szeretem, ha beteg.

Holnap majd mesélek a boltról, ahol hihetetlen kedvesek voltak az emberek.

Holnap.