Éppen ezekben a pillanatokban tapsolta meg apáját, amiért ügyesen bepelenkázta és felöltöztette!

Annyiszor, de annyiszor tanítottam már neki, de még sohasem mutatta meg, hogy ő is tud tapsolni.

Úgy látszik nekem nem jár a taps, apa pedig kiérdemelte...

Azért jöttem fel, hogy bejelentkezzek, nincs baj, csak tegnap annyira szédültem (gondolom a dátha...), hogy nem bírtam ideülni a gép elé és blogolni.

De ez a kis tücsök erre megint produkál valamit...

Tegnap meg kellett állapítanunk, hogy Zádi többet jár, mint mászik, így tehát elbúcsúzunk a mi kis mászós babánktól és kapunk helyette egy totyogóst.

Kéremszépen Zádi jár! Bizony.

Már nem kell neki semmibe kapaszkodnia. Egyszerűen elindul és elmegy oda, ahova akar.

Ha le is huppan közben, nem zavarja, hanem feláll és megy is tovább.

Arra is fény derült, hogy miért nem szeret mostanában fürdeni a kisember.

Szegénykémnek csíp a popiján a bőr, mert sajnos az antibiotikumos kaki megharapja a fenekét.

Hiába kenegetjük Sudokremmel és Neogranormonnal, egyelőre ez a helyzet.

Tegnap hagytuk abba az antibiotikumot, még kap egy ideig Normaflore-t, így remélem hamar rendeződik.

Most ennyi, apának mennie kell és átveszem Zádit.