Csillagtestvérek éjszakája...

Most sem ment zökkenőmentesen a dolog. Hét előtt hat perccel azt hittem, össze is dől a rendszer...

Féltem, stresszeltem, mert ami elromolhatott, az el is romlott. Ami hátráltathatott, az hátráltatott is, ami közbejöhetett, az megérkezett, szóval nem is reméltem, hogy valahogy lezajlik a megemlékezés, pedig sokat dolgoztunk érte.

De mit lehet tenni elköltözött műsorvezető, lebetegedett énekes, betáblázott idejű pap, lomha számítógép és társai ügyében?

Megoldást keresni és keresni és találni is.

A végén még szegény Erzsikééket is bevontam (Szabella anyukája) a kezdés előtti futkosásba, mert nem volt elég kezem, lábam.

Hangom sem sok maradt estére...

De a lényeg, hogy mégis lezajlott, mindenki megérkezett, minden zene megszólalt, minden gyertya a helyére került.

Emlékeztünk.

Köszönöm minden résztvevőnek! A szereplőknek, az érintett családoknak, barátoknak, az érdeklődőknek, hogy méltóságteljes lehetett ez az este.

A pillangó, amit ma a kabátomra tűztem, most egy évig megint pihenni fog...

Amint tudok, teszek fel képeket is! 

a készülődés a Csillagtestvérek éjszakájára.

Sok a tennivaló és sokasodnak az akadályok.

Bíztató, hogy eddig egy kivételével mindet le tudtam gyűrni.

Nyugtával dicsérd a napot...

Majd holnap este a megemlékezés után fogok csak lenyugodni.

Mégis úgy érzem, megéri!

Először is végre magához tért a blogol... Ráadásul nem tűnt el semmi. Pedig féltem tőle, a freeblogon történtek nem bíztattak semmi jóval.

Rossz hírek jöttek a Csillagtestvérekkel kapcsolatban is, de szerencsére és hála anyukámnak, meg a kolléganőjének, végül megnyugtatóan megoldódott a helyzet.

Szép nap volt, meg meghívást kaptunk a színház ma nyíló kiállítására és a premierre is, ami külön megtiszteltetés.

A darab kifejezetten jó volt, csak kár...

http://www.sonline.hu/somogy/kultura/kaposvari-osbemutato-rosszul-lett-a-szineszno-eloadas-kozben-416687

A családom ismeri az említett színésznőt... Még Gabó temetésére is eljött. Kisherceget hozott neki...

De ha nem is ismernénk, akkor is szörnyű a helyzet.

Végül nem tudtam függetleníteni magam a történtektől.

A darab jó, de mégis csak arra tudtam koncentrálni, hogy a színésznő most éppen az életéért, az egészségéért küzd, amíg mi a darabot nézzük...

Jó napunk volt, mégis, most leginkább elbújnék.

Majd mesélek Zádi jobban sikerült Mikulás élményéről is, mert anyukám munkahelyére elmentünk, hogy ott is találkozhassanak.

Elmesélem, ami kimaradt.

De nem most.

Most imádkozom. Gyógyulásért, egészségért.

Csak gyógyuljon meg! Tényleg!

futkosós napunk volt ma.

Utómikulás, előszülinap... vagymi.

Délután sütöttünk anyósommal, mint a gép, mert munkahelyi karácsonyi összejövetelre rohantam.

Érdekes, mozgalmas és mindenképpen tartalmas volt a dolog.

Furcsa volt megint csupa felnőtt társaságban munkatársként jelen lenni, nem ANYAAAA-ként.

Holnap megint Mikulás, ez most tényleg eltart egy hétig...

DOBPERGÉÉÉS!!!

Örömmel jelenthetem, hogy Zádi VÉGRE ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT!!!

Első alkalom, mióta megérkezett hozzánk, hogy este 10-kor elaludt és reggel fél 8-ig nem sírt fel, nem kért tejcsit, csak aludt, szépen.

Reggel az első élmény egy jó nagy döbbenet volt, aztán természetesen boldogság és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon megdicsértük!

Első volt még az élmény, hogy Zümi annyi édességet evett a Mikulás(ok) jóvoltából, hogy végül a gumicukrot le se tudta nyelni... Már a tesóm kutyájának, Manónak akarta adni kis szopogatás után... (mármint a gumicukrot szopogatta, nem a kutyát... )

Sebaj, egy hét van ilyen mostanában, amikor lépten-nyomon Mikulás had udvarolja körbe picikénket, hogy szerintem belefér a csokiba fulladás esete is...

A következő húsvét környékén esedékes, addig kiheveri. Hadd legyen csokimaszatos, cukorszagú, ha úgy szeretné!

A Mikulásról még annyit megjegyeznék, nem... nem is megjegyeznék, hanem kérdeznék.

Szerintetek milyen Mikulás az, aki nem hajlandó odatartani az arcát, amikor egy mini puszival szeretné megköszönni neki a szaloncukrot?!?!?!?

De most komolyan!

Szegénykém nyújtózkodott, de a Miki annyival lerendezte, hogy ő most "szőrös"...

Mindegy, szerencsére Zádiban ez nem okozott törést. Le se... ette... a Mikulást... sem a zselés szaloncukrot... Khm.

Doki.

Nos, ma voltam.

Dióhéjban annyit, hogy azt kérte ne frászoljak, de azért többször látni akar, hogy biztosan ne legyen baj ebből...

Így aztán betábláztuk a következő és a következő utáni "randit" is...

Most mindenesetre a vizsgálaton nem talált látható problémát.

Csak maradjon is így...