Mamikám volt gyermekkoromban a menedékem és most, hogy családom van, együtt megyünk mindig hozzá haza.

Ő a kincsem, a kincsünk!

L. Kapuvári Lídia

haladunk.

Tegnap éjjel már nem adtam Zádinak köhögéscsillapítót és nem volt baj belőle. Az orra még bedugul, ezt az éjszaka folyamán többször is orvosolni kell.

Most egész jól pihent(ünk), az egyetlen baj, hogy visítva ébredt, annyira fájt a fogacskája. Most bizony használtuk a Dentinox-ot, amit amúgy nem szeretek, de Panadolt sem adhatok neki folyton.

Úgy látom, hogy a fölső 1-esek már utat törtek maguknak, igaz még nem bújtak ki, de a rés már látszik a pajzson...

A jobb felső ketteske még várat magára.

Rettenetesen sajnálom szegénykémet.

Tudom, hogy ezen mindannyian keresztül mentünk, de nagyon rossz látni, hogy fáj neki.

A furcsa még, hogy kb. 4 napja egyszerűen nem szeret fürdeni.

Az én vízibolha fiacskám sír és hamar kikéretőzik.

Nem értem.

Nem ijedt meg, nem túl forró és nem is hideg neki a víz.

Nem találok magyarázatot.

Akkor kezdődött, amikor lázas volt. Akkor tényleg hűvösebb vízben fürdettük és még meg is vártuk, hogy tovább hűljön.

De akkor is kivettük, amikor ki akart jönni. Nem kínoztuk vele.

Nem tudom mi lehet a dolog mögött.

Ma a haját is levágtuk. Muszáj volt, mert már nagyon megnőtt neki.

Ápolatlannak tűnt, azt pedig nem szeretem. Most a hajvágástól is félt. Pedig tényleg apró korától vágjuk a haját, ugyanazzal a géppel.

Egyszerűen elkezdett félni.

Belém csimpaszkodik, ölel, belém fúrja az arcát, nyüszög.

Elég furcsa, mert eddig ez nem volt jellemző.

Remélem ki tudunk találni valamit, hogy ne féljen sem a fürdéstől, sem a hajvágástól.

Az én picikém alaposan megdolgozott azért, hogy emlékezetessé tegye a 11. hónapfordulóját.

Az elmúlt éjjel tulajdonképpen nem aludtunk.

23-tól 2-ig folyamatosan sírt, nyűgösködött, szopott/cumizott a cicin.

Apa át is jött a másik szobából, hogy mi ez a sírás. 1-től fél 2-ig ő sétált vele, majd visszavettem.

Egyszerűen semmi nem volt jó neki. Sírt, sikoltozott (lesz egy-két szavam azokhoz a fogacskákhoz!!!). Be kell vallanom még Panadolt is adtam neki, de attól sem lett jobb a helyzet.

Hajnali 3-kor megint ébren volt, 4-kor ismét, majd 5-kor is. Végül aztán 5-től fél 8-ig aludtunk.

A család segítségével én aludtam egy keveset napközben, mert komoly zombisodásnak indultam.

Délelőtt még nyüszis, aligevős babát szeretgettem, majd alvásomból arra a hírre eszméltem, hogy nagyot evett (másfél bébiételt!!!), jó a kedve, bevette a gyógyszerét.

Ami viszont már délelőtt feltűnt, hogy nemigen akar mászni. Nem, nem a fáradtság/bágyadtság miatt, hanem azért, mert JÁR helyette.

Következetesen a hosszabb utakra is elindul. Ha nem ér oda, leül, pihen és újra jár.

14 lépés volt a rekord, amit egyben megtett. Már nem mászó babánk van! 11 hónapos járó babánk!!!

A mai napra több újdonságot is időzített.

Felkéretőzik a karunkba, megmutatja, hogy a villanykapcsolóhoz szeretne menni és FELKAPCSOLJA!

Eddig is próbálta már, de nem volt elég erő az ujjacskáiban. Ma sikerült neki.

Odamegy az ajtóhoz és megpróbálja kinyitni, de ha nem csak behajtva van, hanem be is csuktuk, akkor ez nyilván nem megy neki.

Olyankor nyögdécsel, kapargatja, feszegeti, nyüszög és mutogat a kilincsre.

Nagyapja felemelte, hogy megnézzük tudja-e mihez kezdjen, erre kinyitotta az ajtót kilinccsel.

Délután arra lettem figyelmes, hogy az orrán fújkodja a levegőt. Ránéztem, hogy mi a helyzet, erre azt látom, hogy egy papírzsebkendő előtt áll, nézi és úgy fújkod.

Felemeltem a zsepit, az orrához tettem és kifújta az orrát a zsepibe.

Nagyon édes volt. Össze-vissza pusziltam.

Ma megint toporzékolt. Az ágyban voltunk már, összebújni, de neki még nem volt kedve aludni.

Fogta a kezem és toporzékolt. Nem nyüszögött, vagy dühöngött közben, de egyértelművé tette, hogy ő bizony haragszik, amiért nem hagyom tombolni.

(Tegnap készítettem róla a telefonommal egy videót. Sajnos nem tudom feltölteni, de egyszerűen zseniális.

Áll a konvektor mellett, belekapaszkodik a rajta lévő fém zokni-szárítóba és rázza. Hihetetlen lármát csap vele, majd egyszer csak abba hagyja és fütyül, hogy ő ott sem volt. Szeretném megmutatni, de még nem tudom hogyan.)

A hónapfordulós összegzés most elmarad, majd ha lesz időm, visszaolvasom az erre a hónapra jutó újdonságokat, bár gyanús, hogy januárban szinte csak a betegségéről írtam.

Az étkezéssel egyelőre nem tudom mi lesz, de segítséget szeretnék kérni tőletek!!!

Tud valaki olyan süti, vagy torta receptet, amiben nincs tej és tojás?

Még a tej nem akkora baj, mert azt addig megpróbálom bevezetni, de a tojás egyelőre tiltólistás, de mindenképpen szeretnék szülinapi tortát sütni neki.

Van valakinek ötlete?

Előre is köszönöm!

Bármit is adok enni, max. egy-két falat után elfordul...

hogy folyton panaszkodom, mivel csak nem akar meggyógyulni a család.

Zádi tegnap még lázas volt. Ma már csak hőemelkedést kaptam el, de az étvágya egyenesen pocsék, minden falatért rimánkodni kell ennek az amúgy jóevő gyereknek.

Már amikor a kanál közeledik felé rázza a fejét. Ugyanez a helyzet a gyógyszerekkel.

Szegénykém besokallt.

A kedve sem az igazi, délelőtt jóformán a karomban volt végig. Még a teámat sem ihattam meg, mert amikor letettem nagyon sírt, amikor kézben volt, akkor meg kapálózott, hogy ne igyak, vele foglalkozzam.

Mire a párom hazaért koradélután, meglehetősen kifacsart állapotban talált mindkettőnket.

Ehhez az is hozzájárul, hogy éjjel 3-kor (addig is többször ébren volt szopizni) elkezdett sikítozni szegénykém.

Semmivel nem lehetett megnyugtatni. Jóóól megijedtem. Apuja átfutott a másik szobából, hogy mi a baj (még tart az elkülönítés, hogy végre senki ne fertőzzön át senkit).

Ez aztán 4-körül megismétlődött.

Alighanem a fogacska lesz most is a bűnös.

Azt hiszem nem sértődnék meg, ha lassan átaludná az éjszakát, vagy legalább 4 órát hagyna nekem a szopizások között.

Önző vagyok?

Nyilván szívesen szoptatom, most meg, hogy beteg, tényleg minden csepp anyatej, amit megeszik/megiszik kincset ér, de nem gondoltam, hogy (holnap) 11 hónaposan is kétóránként kelünk éjjel.

Guantanamo-n is ilyen jellegű alvásmegvonással kínoznak. Nem?

Na, nem sajnáltatom magam, a lényeg, hogy hamar legyen jobban Zümikém! Kapjon levegőt az orrán, ne kelljen már vagonszám gyógyszert szednie, legyen étvágya és ereje játszani, ne elesetten lógjon a karunkban.

Sok-sok kívánság ez így is.

Nem csoda, hogy mamikám azt mondta, hogy holnap is kimegy az angyalos kúthoz...

hogy mostanra kicsit jobban lesz Zümikém!!!

De sajnos ezt még így, két és fél héttel a betegség kezdete után sem jelenthetem ki.

Ma reggel megint erős hőemelkedéssel ébredt, majd annak rendje és módja szerint belázasodott.

Még jó, hogy a Kedvesdoktor által adott (éj ajánlott) kúp ennyire tudja a dolgát! Hamar elbánt a lázzal és Zádi végre megint biztonságos hőmérséklettel dicsekedhetett - volna, ha lett volna kedve dicsekedni.

Szegénykém egész nap vagy aludt, vagy valamelyikőnkön lógott elesetten.

Annyira elernyedt, hogy mondtam is a páromnak, szinte olyan, mint ha Gabót vinném a karomban...

Két-három olyan eset volt, amikor nem csak kedve lett volna játszani, hanem erőt is tudott magának összekaparni valahonnan és akkor pár percig játszott mosolyogva, de hamar elfáradt, letette a fejét a földre, vagy felkéretőzött a karunkba.

Az alvás is hasonló módon zajlik.

Elfárad, szopizik, belealszik, majd kis ideig fekve marad és pihen. Azután megébred és sír, amíg fel nem vesszük. Ilyenkor belén kapaszkodik mint a maki és alszik tovább.

Féltem, hogy felcseréli a nappalt és az éjszakát, de nem. Már este fél 7-kor aludni akart, csak nem engedtem, mert félő volt, hogy nem alszik majd fürdés után.

Az étvágya pedig csapnivaló, pedig a gyógyszerek miatt fontos lenne, hogy egyen. Szerencsére legalább szopizni hajlandó, bár legtöbbször csak pár kortyot...

De hogy jót is meséljek:

nyilvánvalóvá vált, hogy evés közben le kell foglalni a fiatalembert, mert nem ér rá enni.

Ilyenkor énekelni szoktam neki.

Ha csak zenét hallgatunk az nem jó.

Nekem kell énekelnem.

Tegnap jutott eszembe, hogy az "Erdő szélén házikó"-t el is tudom játszani neki, ami még érdekesebb, így talán eszik közben.

Be is jött a dolog. Szépen eszeget, amíg énekelek és mutogatok.

A döbbenet ma ért el vacsoránál.

Apa etette, én énekeltem és mutogattam a dalt, amikor (az első éneknél) ő is elkezdte mutogatni.

Nyilván nem koordináltan és nem két kézzel, de egyértelműen jelezte, hogy tudja mi következik.

Soronként:

"Erdő szélén házikó..." - A jobb kezét felemelte a feje fölé.

"Abban lakik nagyanyó..." - Szintén a jobb kezét leeresztette a szeméhez. Nem formázott szemüveget, de a szeméhez érintette.

"Lám egy nyuszi..." - Újra a feje fölé tette a kezét aztán gyorsan leengedte és a tenyerével csapkodott az etetőszék karfáján. Éppen hármat... "Az ajtaján bekopog..."

A többi részt nem mutatta, csak mosolygott.

Hihetetlen volt.

Természetesen odacsődítettem a család többi tagját is, hogy nézzék meg, de Zádi nem ismételte meg.

De, hogy ne hazudtoljon meg mégsem, annál a résznél, hogy "az ajtaján bekopog" - illetve előtte egy kicsivel mindig csapott hármat az etetőszék karfáján.

Az éééééééééén fiam!

Az éééééééééén okos fiam!

Az ééééééééééén okos nagyfiam!!!

A záró gondolat pedig legyen az én imádott mamikámé!!!

Ma van a 75. születésnapja!

Szeretnék most ide tenni valamit, de még nem tehetem.

Majd.

Nem sokára.

Itt is mamikámé lesz!

Addig is:

BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA MAMIKÁM!!!

Légy velünk még sokáig egészségben, boldogságban, szeretetben!