A nagy munkában megfáradt dolgozó ember álmában sem pihen.

A lapát, az kell az alváshoz is - nyilván!!!

Tele van a fejem.

Zsonganak a gondolatok, még nem tudtam rendet tenni közöttük.

Volt egy- aztán még egy - levél, ami kicsit segített a lényeges elemekre rámutatni és több ok- okozati összefüggést összefésülni, de még folytatnom kell a rendszerezést, mielőtt elmesélem.

Szinte napról napra nő bennem a feszültség, időnként felszínre bukkannak jelek.

Ez még majdnem egy hónapig így lesz várhatóan.

Zádi ma kimondta a tesója nevét.

Azt hiszem erre a napra mindig emlékezni fogok.

Tudja, hol a temető, meg szokta mutatni.

Már ezzel a ténnyel is nehezen birkóztam meg, hiszen egy ekkorka babának még igazán nem kell tudnia hol a temető és a nevét sem feltétlenül kell hallania.

Nem visszük magunkkal minden alkalommal, amikor mi megyünk, de többször volt már ott.

Tanulgatja, hogy a sírra nem mászunk fel, hogy a katicák és egyéb apró játékok nem azért vannak ott, hogy elhozzuk őket magunkkal, vagy játsszunk velük.

Sőt, volt már olyan, amikor ő vitt forgót Gabócának.

Megismeri fényképről, nem csak itthon, hanem barátoknál is, ahol a képe még ki van téve.

Sokat emlegetjük, de még bőven nem számítottam rá, hogy kimondja a nevét.

Hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek a dologgal.

Persze megdicsértük, hogy ügyes, beszélgettünk ott a sírnál is vele és róla.

Apró kirakójáték darabkákat szórok csak mostanában.

Majd összeáll ám a kép.

Csak még nem most.

Ma délelőtt történt meg először (és másodszor), hogy Zádi kimondta a bátyja nevét.

Azt mondta, Gabó...

Amikor bementünk a temetőbe és a sírnál is.

Le nem tudom írni, milyen érzés volt.

Millió dolog kavarog bennem.

A fáramászást nem lehet elég korán kezdeni...

...persze azért közben nagyapa keze vigyáz a mi kincsünkre

Zenei nevelés II.

zajlik az életünk.

Jövünk-megyünk, intézkedünk, de az itthon töltött időt is alaposan kiélvezzük.

Zádi fára mászik (kisebb nagyapai, vagy apai segítséggel ), minden kerti munkálatot megfigyel, ahol tud, segít (olyan gyönyörű sárgombóccá tud válni egy-egy öntözés után, hogy csuhaj!).

Az összes szomszéd összes háziállatával megismerkedett, tudja, melyiket mivel lehet bosszantani...

A tegnapi legnagyobb csoda pedig a cefrés hordók birtokba vétele volt.

Kiürültek, hiszen nagyapa elvitte lefőzetni az "orvosságot" belőlük. Üresen várakoztak a mai mosásra.

Csakhogy Zümi észrevette, milyen jól konganak, ha a homokozó lapáttal püfölni kezdi őket.

Így aztán a pocakdalok és ringatók után elérkeztünk a zenei nevelésének következő állomására, az ütemérzék fejlesztő dobleckékhez kezdőknek.

hogy visszajutok még a géphez, mert Isti nagyon dolgozik.

Pedig nagy hírem van ám...

Hisztisen indult a nap, különben is izgatott voltam már...

Ugyanis...

Teljesen rövidre vágattam a hajam.

Mert.

Mert már tudtam, hogy az énképemhez nem feltétlenül tartozik a hosszú haj.

Mert zavart, hogy állandóan félrecsatolom, gumizom, felkötöm.

Mert melegem volt (de ez volt a legkisebb indokom).

Mert csak.

Sok minden játszott már a gondolataimban, mire ide jutottam, és nem bánom.

Majd valamikor megmutatom.