Az én gyermekem, aki nem eszi a gyümölcsöket igazán (csak és kizárólag az aszalt almát, és a banánt időnként) rájött, hogy a meggy bizony jó dolog.

Egyelőre csak leszedi a fáról, és nekünk adja.

Nyilván nem azokat a szemeket erőlteti, amiket könnyedén elér, hanem amiért kepesztenie kell.

Már elértük, hogy meg is kóstolja, kb. fél szemet meg is evett, de annál több került a ruhájára.

Kicsi ember rengeteg maszattal!!!

Már éppen elbúcsúztam a ruhadarabokról, amikor apósom közölte, hogy áztassam tejbe, mielőtt kimosnám őket.

Ti hallottatok már ilyet? Mert én még soha!

Be is áztattam, most várom az eredményt.

(A szaga nyilván "vicces" lesz - főleg nekem, tejérzékenynek, de ha ez kell ahhoz, hogy kijöjjön a folt, mármint a folt rengeteg, akkor miért ne?)

Holnap kiderül.

Zádi mindenesetre nem zárkózik el a meggy ízétől - bezzeg a cseresznye nem (illetve az SEM) kellett neki!

A doki szerint nem kell aggódnom (hihi), mert eszik elég zöldséget. Ha nem fogy a gyümölcs, akkor nem fogy.

Majd megszereti, vagy nem.

De azért én próbálkozom.

Hátha.

Mellesleg a képen látszik, hogy húsevő. HÁTEZVAN.

éppen most ad életet Álmosnak.

Mindannyian szorítunk nagyon. Könnyű szülést és születést kívánunk.

Gyönyörű utazás érkezett a legújabb állomásához.

Csoda van születőben.

Andris Bence és Gabó is őrködik az esemény felett.

Ők adták az útravalót, a fogadó család pedig várva- várja az új lelkecskét.

Meg voltam győződve róla, hogy a mai bejegyzés a patcai Katica-tanya látogatásról fog szólni.

Tévedtem.

Nyilván lesz beszámoló, de most egy fontosabb beszélgetésről fogok mesélni.

A történet régebben kezdődött.

Nyúl másodszülött fiának, Zsombinak volt már korábban egy hörcsöge, akit Vikinek hívtak.

Szegény Viki egy szörnyű balesetben egy macska miatt fiatalon vesztette életét.

Nem is lakott azóta hörcsög náluk.

Nincs még egy hónapja, hogy Zsombi újra vágyott egy ilyen kisállat után és kérlelni kezdte a szüleit.

Sikerrel járt, meg is kapta a csöpp rágcsálót, de ekkor kezdődött egy újabb probléma.

Ez pedig a névválasztás volt. Felmerült lehetőségként a Gigantikus Vihar (de ez szerintük nem lány név ); és egyéb változatok is, de végül elvettette mindegyiket.

Reggelre álmodta meg a megoldást:

Viki lesz ez hörcsög is, mert az előző Viki nem élt le egy teljes hörcsögéletet, nem élt annyit, amennyit lehetett volna.

Amikor ezt a magyarázatot meghallottam, tekeredett egyet a szívem és valahol hátul, az agyam egy eldugott részében felvillant, hogy ebből még lesz egy beszélgetésem Zsombival... Meg fogja kérdezni... Vártam.

Ma este érkezett el a pillanat, a nagy kirándulásról hazaérve.

A vacsora asztalnál ültünk (csak ő és én, mert részletekben tudtunk a picik miatt enni), amikor láthatóan zavarban feltette a nagy kérdést:

- Ti miért nem hívtátok Zádit Gábornak? - Nagyot nyeltem.

- Már vártam, hogy ezt meg fogod kérdezni. Viki miatt kérdezed, ugye? - Láthatóan megkönnyebbült, hogy mosolyogva (próbálkoztam legalábbis!) válaszoltam. - Innentől igyekszem a beszélgetést magyarázatok nélkül leírni.

- Igen.

- Tudod, egy állatnál más a helyzet, mint az embereknél. Az teljesen rendben van, hogy szeretnéd, ha lenne egy Viki nevű hörcsögöd, aki teljes, hosszú életet élhet, ezért ugyanúgy hívod, mint az előzőt, aki túl hamar halt meg.

De az embereknél ez nem így van. Te is látod, hogy Gabó és Zádi mennyire különbözőek.

- Igen, Gabó sokkal nyugodtabb volt, sokat pihent.

- (Nagyot nyeltem.) Így van. Azzal, hogy Zádi megszületett, mi nem Gabót kaptuk vissza, hanem egy új ember érkezett közénk, az öccse. Most képzeld el, ha Zádit is Gábornak hívnánk és később, amikor nagy lesz, és meglát egy képet Gabóról, megkérdezi, hogy ki van a képen. Mi megmondjuk, hogy Gábor, a testvéred. A saját nevét hallja és megtudja, hogy már meghalt, az olyan, mint ha ő csak pótlék lenne, pedig nem az. Látod, milyen furcsa lenne? (Bólogat.)

Ha például te azt látnád, hogy már volt egy *** Zsombor előtted, neked nem lenne rossz?

- De hát már volt *** Zsombor előttem!

- Micsoda? Hogyhogy volt? Mikor?

- Hát akkor, amikor anya, meg apa még nem éltek, olyan régen, már biztosan volt *** Zsombor!

- Jaj, Zsombi! Az nem ugyanaz! Amikor egy családban van több ember, akit ugyanúgy hívnak, az más, mint ha egy halott kisgyerek nevét kapja meg a következő baba! Az sokszor előfordul, hogy egy apa azt szeretné, ha a nevét tovább vinné a fia. Látod, nagyapa apukáját, nagypapáját, sőt, a dédnagyapját is Istvánnak hívták. Isti is István, csak van még neve utána, Gabó is István volt, csak mellette volt a Gábor. Ez normális, sok családban előfordul. Apukádat és az ő apukáját is ugyanúgy hívják.

Ilyenkor nem akarod visszakapni ugyanazt az embert, hanem szeretnéd, ha a neve is hasonlítana.

Lehet így érteni, amit mondtam?

...

Na, ezután ő kiment játszani az udvarra, én bent maradtam a gondolataimmal.

Mindketten emésztettük az elhangzottakat.

Csak remélni tudom, hogy megértette, és nem magyaráztam neki félre.

Azt nem akartam, hogy bűntudata legyen, amiért a hörcsögnek ugyanazt a nevet adta, mint az előzőnek, hiszen nagyon szerette.

Azt hiszem meséltem még valahol az emberek és a hörcsögök lelke közötti különbségről is eközben.

Azóta is végigjátszom a fejemben a mondatokat újra és újra egymás után.

Keményebb dió ez, mint elsőre látszik.

Keresek, nagyon  keresek olyan úszógumit, ami beleülős, és teteje is van.

Szeretnénk idén nyáron is elmenni a Balatonra és tudom, hogy az apja be fogja vinni a vízbe minden tiltakozásom ellenére is.

(Persze nem fogok igazából tiltakozni, csak magamban - én ugyanis 2001 óta nem voltam benne. Nem ecsetelem az okokat, lényeg, hogy nekem jobb nélküle. Félteni is fogom, de apa majd megvédi - szóval nem fogok ám ellenkezni.)

Pár évvel ezelőtt Noémi barátnőm vett a lánykájának egy ilyen úszógumit. Akkor elmesélte, hogy azért praktikus, mert nem csúszik ki belőle és napszúrást sem fog kapni. Hát, ezért keresem olyan veszettül - tulajdonképpen több, mint egy éve, és sehol nem találok.

Már a licitálós oldalakon is megnéztem, de minden árverés lejárt, lezárták.

Ha láttok valami ilyesmit, kérlek, szóljatok!!!

Köszi - köszi!!! 

Nagymama cérnás doboza nagyon csábító nemszabaddolog.

Műanyag doboz, benne szépen felsorakoztatva a cérnatekercsek.

Zádikám először oldalról közelítette meg vágya tárgyát, de úgy csak az átlátszó kemény falba ütközött a kicsi ujja.

Ezután felülről igyekezett kicsippenteni a tekercset.

Mivel ez sem járt eredménnyel, jött a mentő ötlet, hogy a tekercs közepén lévő keménypapír hengerbe "szúrja" - szorítja az ujjacskáját, és így könnyedén ki tudja szedni a színes cérnákat.

Teljes boldogság, huncut vigyor és gyors futás következett.

Mi pedig a problémamegoldást látva kamilláztunk rendesen.

Azt hiszem, még most is ott állok.